Pintér Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIV. Személyek fondfőcsoport repertóriuma - Segédletek 5. (Kecskemét, 2000)

Bevezető

XIV. 52 RITTINGER REZSŐ BÁCS-BODROG VÁRMEGYEI ALJEGYZŐ IRATAI 1896 - 1976. 2 doboz = 0,24 ifm Rittinger Rudolf Rezső 1885-ben született a Szerem vármegyei Ruma községben. Az elemi és a középiskolai tanulmányait Zomborban végezte. Érettségi után a budapesti tudományegyetem hallgatója lett. 1910-ben Zomborban, a Bács-Bodrog vármegyei alispáni hivatalban kezdett el dolgozni irattári irodagyakornokként. A karrierje gyorsan ívelt felfelé, 1913-ban már a főispáni titkári teendők ellátásával bízták meg, igaz, csak ideiglenesen. Az első világ­háború az ő életében is jelentős törést okozott, és kevés híján három évet el is vett az életéből: mindjárt a háború elején behívták katonának, 1914 augusztusában már Prsemyslben volt, itt esett orosz fogságba, ahonnan csak 1917 márciusában térhetett haza. 1917 okóberében szolgabíróvá, 1918 márciusában vármegyei aljegyzővé nevez­ték ki. Ez utóbbi volt a státusa egészen 1926 decemberéig, amikor - ekkor már Baján, a vármegye új székhelyén - felmondott. Közben 1919 áprilisától szerkesztette a várme­gyei hivatalos lapot, 1923 márciusában pedig tb. vármegyei főjegyzői címet kapott. 1920. július 21-én a külügyminisztérium béketárgyalásokat előkészítő irodájának vezetője, Cholnoky Jenő megbízta az új határok megvonásával előállott igazságtalansá­gok és káros következmények helyszínen történő tanulmányozásával. Az e munka során felvett jegyzőkönyvek és az elkészült jelentés másolatai megtalálhatók az irat­anyagban. Rajtuk kívül rendelkezésre áll a határkérdésről 1921-ben a béketárgyaláson benyújtott szerb memorandum és a rá adott, valószínűleg Cholnoky Jenő által írt, mi­niszternek címzett válaszbeadvány, valamint az érinteti Bács-Bodrog vármegyei közsé­gek elöljáróságainak a határvonal kijelölésével kapcsolatos véleménye. Rittinger Rezső 1926-ban, a vármegyei aljegyzői állásról való lemondása után Budapestre költözött. A testvére, Rittinger Aurél a fővárosi közlekedési vállalatnál dolgozott, és bizonyára neki, az ő közbenjárásának köszönhetően kapott ott állást ő is. Egészen a nyugdíjazásáig dolgozott ott, mint irodavezető. Életének erről a szakaszáról nem adott át iratokat a levéltárnak. Az 1944-ben, az ostrom alatt meghalt testvére után maradt emlékek közül sem az iratokat tartotta fontosnak levéltárba adni, hanem a fény­képeket. Rittinger Rezső testvérének, Rittinger Aurélnak a rábeszélésére kezdett el fényké­pezni. Az első képei 1925-ből valók, és egészen 1944-ig folyamatosan és tekintélyes mennyiségben készítette és őrizte meg őket. A fond terjedelmének nagyobb részét a fényképek alkotják. A többségük Budapesten és a környékén - pl. Mogyoródon, Pilisvörösváron, Budaörsön - készült, és meglehetős szociális érzékenységet árul el. Sok kép maradit az 1933-as gödöllői világjamboree-ról, a bécsi döntések következté­ben visszacsatolt területekre történt bevonulásról és a lebombázott Budapestről, de vannak természetesen családtagokról, barátokról, kirándulásokról készült felvételek is szép számmal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom