Pintér Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIV. Személyek fondfőcsoport repertóriuma - Segédletek 5. (Kecskemét, 2000)
Bevezető
BEVEZETŐ A levéltári anyag nem több papírhalomnál addig, amíg a levéltáros nem készít hozzá segédletet. A segédletkészítést megelőzi a rendezés, amikor a levéltáros áttekinti az iratanyagot, majd előbb elméletben, később gyakorlatban is kialakítja annak belső rendjét. A rendezett iratanyagról elkészíti a raktári jegyzéket, a segédleteknek azt az alapfajtáját, amely mind a levéltárban folyó ügyfélszolgálati munkát, mind pedig a levéltári kutatók munkáját lényegesen megkönnyíti. Amikor egy fondfőcsoport valamennyi fondjához rendelkezésre állnak a raktári jegyzékek, sor kerülhet a nyomtatásban való megjelentetésükre. A közelmúltban útjára bocsátottuk a családi fondok repertóriumait tartalmazó kiadványunkat, most a személyekével tesszük ugyanezt. Bízunk benne, hogy a következő években egyre több ilyen kötetünk lát majd napvilágot, és így levéltárunk anyagának egyre nagyobb része válik jobban megismerhetővé a kutatók és érdeklődők számára. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára 63 személyi fondot őriz a XIV. fondfőcsoportban, a terjedelmük alig több, mint 11 ifin. A többségük ügyvédektől és volt városi tisztviselőktől származik, de vannak köztük írók, költők, tanárok, iparosok, kereskedők és birtokos nemesek fondjai is. A fondok levéltárba kerülésének körülményei általában tisztázatlanok. A legtöbbjük a városi levéltárak anyagával került a megyei levéltár állományába, ez magyarázza, hogy a fondképzők nagyrészt kecskeméti és bajai illetőségűek. A fondok közül igen sok a legutóbbi időkig megmaradt abban az állapotban, ahogyan levéltárba került, ezért különösen szép feladat volt a rendezésük. Hasonló öröm már csak kevés levéltárosnak adatik meg: úgy venni kézbe valamit, ahogyan azt száz éve levéltárba adták, benne felejtett jegyzetekkel, vallomásokkal. A legemlékezetesebb élmény Horváth Péter kecskeméti ügyvéd Pondjának rendezése közben ért, amikor egy rablógyilkossági ügy iratai között ráakadtam az ügyvéd néhány soros feljegyzésére. A címe Karperec, hej, nem jó perec, a szövege pedig a következő: Mindenható Úr Isten, ki a milliárd csillaggal ragyogó gyémántos égboltozat felett az örök mindenségben is mindenhatóságoddal igazgatod a világ rendszerét, s mindentudásod rovására bizton követheti el a rosszabb szellemű ember a legnagyobb vétkek sokaságát, mert ha annak megtörténte a cselekvőre csakugyan bűnként nehezülne: akkor a Te mindentudásod kifolyása következtében a szegény véges lény gyengeségeit mindenhatóságod parány részivel megvédeni hatalmadban lett volna. (XIV.68. Horváth Péter kecskeméti ügyvéd iratai, Bodogh István bűnügye; másolatát Id. a 100. oldalon) Valószínűleg a tárgyaláson írta, legalábbis a tanúkihallgatásokról készült jegyzetek mellett volt. A halasa alól nehéz szabadulni. A hívő ember szemrehányó kérdése, vagy talán inkább imája istenhez: Neked hatalmadban lett volna mindezt megakadályozni, miért nem tetted? Miért hagyod, hogy bűnösök legyünk? Az ilyen sorok a levéltáros jutalmai a múlttól, a rég halott emberektől, akikről ilyenkor kiderül, hogy akár kortársaink is lehetnének. Ugyanolyan gondok gyötörték őket, mint minket most, és ugyanolyan tehetetlenek voltak velük szemben, mint amilyenek mi most vagyunk. A levéltári iratanyag jó iskolája az ember megismerésének. Majdnem olyan, mint a szépirodalom. Az azonban lehet rossz és ízlésromboló is, és ha jó, akkor is kételkedni lehet az igazságában, a levéltárban viszont magával a valódi, hamisítatlan és manipulálatlan múlttal találkozunk. A fondok többsége iratfajtai sorozatokra vagy tételekre tagolódik, és a rendelkezésre álló levéltári segédletek segítségével jól kutatható. Túlnyomó részük középszinten