Pintér Ilona: Bács-Kiskun Megyei Levéltár XIII. Családok fondfőcsoport fondjainak repertóriumai - Segédletek 2. (Kecskemét, 1997)

Bevezető

Bevezető A családi levéltárak a korai középkorban alakultak ki, fejlődésük alapját a jogbiztosító oklevelek jelentették. A családi levelestárban eleinte nem is volt más, mint különféle birtokjogi oklevelek. Később, az írástudás általánossá válásával többféle irattípus is polgárjogot nyert a családi levéltárban, amelyek közül a birtokigazgatással és a gazdálkodással kapcsolatos iratokon túl a levelek (missilisek) jelentenek pótolhatatlan forrást a különböző korok hétköznapjainak megismeréséhez. Idővel a családi levéltár részei lettek a családtagok alapvető személyi adatait rögzítő anyakönyvi kivonatok mellett az iskolai végzettségre vonatkozó, és az életpálya egyes állomásait rögzítő iratok is. A családi levéltár sorsa az iratanyag jellegéből adódóan a létrehozó család, illetve az utódok szándékától és törődésétől függött. A családok az iratokat nem azzal a céllal gyűjtötték és gyűjtik, hogy levéltárba kerüljenek. Az esetek többségében nem is jutnak oda, bár amikor a család már nem tart rájuk igényt és nem törődik velük, ez lenne a legjobb megoldás. A hatóságok és hivatalok irataiból ugyanis megismerhetők a fontos események, követhetők az országos és a helyi folyamatok, de a kor emberének hétköznapjai, gondjai, örömei stb. igazán csak a családi és személyi iratokban érhetők tetten. A magánlevéltárak tulajdonosainak rendelkezési jogát sohasem korlátozta törvény. Az első átfogó szabályozás, a levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi 21. törvény, amely megalkotta a közirat fogalmát és elrendelte a történeti értékű iratok ügyvitelben már nem használatos részének közlevéltárban történő megőrzését, biztosítani akarta a köziratnak nem minősülő, de történeti szempontból értékes iratok védelmét is, mégpedig azok közérdekű magánlevéltárakká nyilvánításával. Ebbe a csoportba sorolta a törvény a családi levéltárakat is. A törvény átmeneti időben született, a gyakorlatban sohasem valósult meg. A magánlevéltárakkal kapcsolatos elképzelései azonban mintául szolgáltak a későbbi levéltári törvények számára. A levéltárakról szóló 1950. évi 29. tvr. a nem állami tulajdonban lévő levéltári iratanyag megmaradása érdekében lehetővé tette a magánlevéltárak - köztük a családi és személyi iratok - védetté nyilvánítását. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. tvr. szintén a védetté nyilvánításban látta a személyi tulajdonban lévő levéltári értékű iratanyag megőrzésének lehetőségét. A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi 66. tv. hasonlóképpen rendelkezik. Valamennyi levéltári törvény biztosította a családi levéltári iratok közlevéltárakba kerülésének lehetőségét, és azt is, hogy ha az átadó nem akarja, hogy az átadott iratanyag a kutatók számára hozzáférhető legyen, akkor zárt letétként csak az átadó engedélyével vagy csak meghatározott idő elteltével legyen kutatható. A törvényi szabályozás tehát megteremtette a családi iratok levéltárba adásának lehetőségét. Bács-Kiskun megyében igen kevesen éltek ezzel. A megyei levéltár megalakulása. 1950 óta mindössze kétszer fordult elő, hogy családtag adott át irato-