Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)
Az egyes települések közigazgatása 1848-1876
A Jászkun Kerület településein a november 1-én esedékes tisztújításokon meghosszabbították a tisztségviselők megbízását, majd decemberben megkezdődött az 1848:25. tc. szerinti szervezés. Lényeges változások történtek, hiszen a községek visszakapták az 1848 előtt létezett első bírósági hatáskörüket, amelyet a tanács, mint első bíróság testesített meg. Az árvaügyek kezelését szintén visszautalták a tanács felügyelete alá, az újonnan létesített közgyám számadása mellett. Az új szervezet 1861. március 1 -töl lépett életbe. Közigazgatási téren a tanács a képviselőtestülettel együttműködve irányította a helyi igazgatást. A tanács a képviselőtestület határozatainak végrehajtója lett. Az 1847/48-as alapon átszervezett községi közigazgatás azonban alig tudott kibontakozni a szervezési feladatokból amikor már meg is szűnt. A kancellária október 27-én minden közgyűlést betiltott. November 5-én a megyei bizottmányokat és a községi testületeket feloszlatták, a Jászkun Kerület tisztikara lemondott, s őket követték a községek tanácsai is. Csupán a főbírók maradtak meg hivatalukban, hogy az esetleges bűneseteket jelenthessék. Az egyes helységek tanácsai 1862. január, február hónapjában alakultak ujjá. Az új tanácsok három osztályból: közigazgatási, törvénykezési és rendőri osztályból álltak. A gyakorlatból azonban csak a törvénykezési és a közigazgatási osztály létezése dokumentálható. I. Törvénykezési osztály: elnöke a főbíró, tagjai a törvénykezési tanácsnokok és a jegyző, a telekkönyvvezető és a közgyám. II. Közigazgatási osztály: tagjai a közigazgatási tanácsnokok, a másodbíró, a rendőrbiztos, az állami adószedő és a közigazgatási jegyzők. Az új szervezeti rendben tehát a közigazgatás és a törvénykezés ismét elkülönült, feladatait külön személyek látták el. Az árvaügyek kezelése továbbra is a községek hatáskörében maradt. 1863-ban ismét felvetődött a községi rendezés szükségességének kérdése. Az nyilvánvaló volt, hogy nem lehet visszatérni az 1848 előtti rendszerhez, de a sajátos helyi birtok- és jogviszonyok miatt elvetni sem lehetett teljesen. A megváltozott politikai helyzethez és a szerteágazó feladatrendszerhez igazított, de a helyhatósági hagyományokat is magába ötvöző rendszert szerettek volna kialakítani. A községek azonban elzárkóztak a Jászberény által kidolgozott szervezési minta bevezetésétől, csak kisebb módosításokra voltak hajlandók. A végleges rendezést csak törvényhozási úton tudták elképzelni. 1865. december 10-re az uralkodó országgyűlést hirdetett. Ahhoz, hogy a követválasztások feladatairól intézkedhessenek összehívták az 186K november 5-én feloszlatott képviselőtestületeket. A követválasztások csak átmenetileg terelték el a figyelmet a közigazgatás problémáiról. A kiskun kapitány ezért áthidaló megoldásként részletes utasítást készített a községi tisztségviselők számára, amelyben személyre szólóan megszabta minden hivatalnok kötelességét. A közvagyonkezelés ellenőrzésére minden helységben külön választmány alakult, és a tanáccsal együtt havonként átvizsgálta a
