Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)
A Kiskun Kerület területén alakult vegyes szolgabíróságok igazgatási és jogszolgáltatási tevékenysége 1854-1860
puszta kivételével - ekkor kerültek közigazgatásilag a kiskunsági járások hatósága alá. A létrehozott új vegyes szolgabíróságok - kapitányságok - 1854. április 29-el kezdték meg tényleges működésüket. A hivatalok szerkezetét az 1855. március 17-én kelt bel- és igazságügyminiszteri rendelet szabályozta 20 . A rendelet részletezte a hivatalnokokkal szemben támasztott követelményeket, a pályázat, a kinevezés és a felmentés feltételeit, a kinevezettek kötelességeit, szabályozta az ügykezelés módját. A Kiskunság járási kapitányságainak közigazgatási hatásköre az 1850-1854 közötti időszakhoz viszonyítva alig változott. A végrendeletek őrzése, illetve felbontása és kihirdetése korábban a községek hatáskörébe tartozott, ez a jogkör átkerült a járási kapitányságokhoz. A kapitányságok szervezeti felépítése egységes volt. A járási hatóság a kapitányi hivatalból, amely igazgatási és jogszolgáltatási feladatokat is ellátott, az adópénztári hivatalból, az árvabizottmányból és a telekkönyvi hivatalból állt. A járási kapitányságok mint bíróságok, elsőfokú bíróságként működtek. A büntető és polgári perek ügyintézésében a szolgabíróságok - kapitányságok hivalnokai is közreműködtek, zárlatok, becslések, tanúkihallgatások, nyomozások, árverések lebonyolításában segédkeztek. Az ügyvitel módosítása érintette az adó és pénztári feladatokat is. Az egyenes adók kezelését a szolgabírói hivatalnak alárendelt adóhivatal végezte, amely kimutatásait, megkereséseit a szolgabírói hivatalnak terjesztette be további intézkedésre. 1855 júliusától az egyes járásokban a községek egy-egy képviselőjéből és a járási szolgabíróság hivatalnokaiból megalakultak a járási árvabizottmányok. Az árvabizottmányok elnöki feladatait szintén a kapitányok látták el. Az 1853. április 18-án kelt rendelet a nemesi ingatlanokra - egyben a Jászkun Kerületre is - kiterjesztette a telekkönyvi bejegyzéshez kötött ingatlanforgalmat, s az eljárást végző hivatalnokokat a járásbíróságokhoz rendelte. 1855. dec. 15-én megjelent a telekkönyvi rendtartás. Az országos kataszteri földfelmérést már ezt megelőzően 1855. március 4-én császári nyílt parancs rendelte el, de a községi munkálatok irányítására csak 1859-től alakultak meg a járási telekhivatalok. A bírósági jogkört tekintve a cs. kir. kapitányságok mint bíróságok járásbíróságok - jelentették a legalacsonyabb fokozatot. Innen a jászberényi cs. kir. megyei törvényszékhez, és tovább a cs. kir. kerületi főtörvényszékhez lehetett fellebbezni. A háromfokozatú eljárás lehetősége tehát tovább folytatódott. A kiskunság járásbíróságai közül a félegyházi járásbíróság, a kunszentmiklósi és a halasi járásbíróság területén is ellátta a vizsgálóbírósági feladatokat. Országos Kormánylap 1855. I. köt. 134. 1.
