Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

IV. AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSÁHOZ

karszalagos emberek, akiknek holléte és sorsa mindeddig szintén nem volt kinyomozható; az eltűnt egyének azoknak a sorából kerültek ki, kik kommunista voltuk gyanúja miatt fogattak el még a románok bevonulásának első napjaiban, de akik ellen az államügyészség a nyomozást minden bizonyíték hiányában megszüntette, s őket szabadlábra helyezte. A román megszálló csapatok kivonulása után, november 19-én dél tájban megjelent a hivatalos helységemben két csendőr, kiknek egyike „Francia Kis" néven mutatkozott be, s Héjjas Iván, a fővezér által kinevezett városparancsnok utasítására hivatkozva bejelentette, hogy a fogháznak az őrizetét a nemzeti hadsereg nevében az embereivel átveszi. Én nyomban kijelentettem, hogy a fogház biztonságáért egy belső lázadást illetőleg felelősséget vállalok, mert erre kellő számú felfegyverzett fogházőrségem van, nincs azonban kifogásom az ellen, hogy a vörös fogolytáborban kitörhető zendülés folytán a fogházat kívülről fenyegethető veszély esetére az utcán megfelelő őrséget alkalmazzanak, s hozzátettem, hogy a foglyokat bántalmazni különben sem engedem meg, mert a testi épségükért felelősnek érzem magamat. Francia Kis ennek dacára kijelentette, hogy az őrséget azonnal az ő embereiből is felállítja, s amelyik fogoly pisszenni mer, azt testi fenyítékben is részesíti, s ezzel a társával eltávozott. Ezen beszélgetés után nyomban felhívtam az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályát, s a jelentkező Hrusztek titkárnak leadtam a Francia Kissel folytatott párbeszédemet, s Tóth hadnagy fenti kijelentésére s a titokzatos eltűnésekre, valamint a Dunántúl történt dolgokról szállongó hírekre hivatkozva azon gyanúmnak adtam kifejezést, hogy fogházat megszálló Héjjas különítmény tagjai előreláthatólag a foglyok bántalmazására fognak vetemedni, s hogy azt sem tartom kizártnak, hogy egyes kommunista foglyokat még az éjjel a fogházból el fognak hurcolni, s ezért gyors intézkedést kértem. Hrusztek titkár úr azon válaszára, hogy az igazságügyminisztérium másnap érintkezésbe fog lépni Horthy fővezér úrral, újból kértem az azonnali intézkedést, de erre a kérésemre már választ nem kaptam, s az igazságügyminisztériummal sem tudtam újból felújítani az öwsszeköttetést, noha, amikor a kagylót letettem 1/2 2 óra volt. Igy azután miután táviratozni sem lehetett, magam igyekeztem megtenni minden lehetőt a foglyok biztonsága érdekében. Elrendeltem, hogy a kiállított őrségek a megszállás dacára is teljesítsék továbbra is a folyosókon a szolgálatukat, s bármi rendkívüli dolog történik, azt nekem azonnal jelentsék, s hogy e célból egyetlen őrnek se kelljen az őrhelyét elhagynia, az őrség számát eggyel szaporítottam, akinek pusztán a híradás volt a feladata. Igyekeztem a kormánybiztos úrral is telefonon érintkezésbe lépni, de az egyelőre nem sikerült.