Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

hurokra is került. Egy ember elég, hogy ügyesen használt áljelszavakkal eltántorítsa a proletárságot, elhintvén köztük a gyanút, az elégedetlenség magját. A másik ok, hogy nemcsak a proletárok, de még a tanácstagok közt is vannak elégedetlenek, kik meggondolatlan beszédeikkel csak izgatják az embereket, ahelyett, hogy megnyugtatnák, sőt tán maguk is a mostani rendszer ellen beszélnek, s a direktórium ellen csak kedvezőtlen hangulatot keltenek, melynek eredménye aztán az, hogy a nép előtt ellenszenves a direktórium. Pedig a Tanácskormány ezt főbenjáró bűnnek tekinti. Szóbakerült a munkástanács újraválasztása, egy új, egészséges irányzat megteremtése céljából, mert személyi ellentétek is vannak a direktórium és tanács, a tanács és a nép között. Az intéző bizottság — felső hatóság állandó ellenőrzése mellett — intézkedik, a tanács ezen intézkedéseket kritizálhatja, de csak az üléseken, nem pedig künn a községben, a lakosság közt, izgatva ezzel a direktórium ellen. Ezért van az, hogy a direktóriumnak nincs meg a kellő tekintélye, annyi se, mint a régi elöljáróságnak volt, holott éppen a tanácsnak kellene gondoskodni arról, hogy a direktórium minél nagyobb tekintélynek örvendjen. De megrója ezért a pártot is, mert a népet a pártnak megfelelően oktatni kellett volna, s erős, hathatós, intenzív agitátiós munkát kifejteni a Tanácsköztársaság, a tanács és direktórium hatáskörének ismertetésével, ezek érdekében és javára. Több elvtárssal tárgyalt ez ügyben, alaposan megbeszélve a dolgot, de azok mind a feloszlatás ellen voltak, éspedig fizikai okokból, (a nyári munkaidő, a nép széthúzása, az új választás folytán bekövetkezhető nem várt eshetőségek, s a közeli új választás stb.). Meghajolt ezen felhozott érvek előtt, s nem azért hozta fel, hogy a tanács önként mondja ki a feloszlatását, hanem, hogy megkeressük a módozatokat, hogyan tudna a tanács továbbra helyesen, jól, a Tanácskormány szelleme értelmében a közjóra működni. Kéri az elvtársakat, szóljanak a tárgyról, őszintén előadva észrevételeiket. Sánta Imre tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a tanács nem támogatja a direktóriumot. Vincze István szerint nem a tanács tagjai bizalmatlanok egymás iránt, hanem a nép bizalmatlan a tanács iránt. Elismeri, hogy a tanács tagjai közt nincs meg mindig az egyetértés, s azért a feloszlatást helyesnek tartja. Bagi Mihály dir. tag panaszolja, hogy a tanács eleinte támogatta a direktóriumot, most azonban látja, hogy ellene dolgozik, több elvtárs nem támogatja eléggé, a direktórium felmentését kéri. Botka László kéri a kifogásolt tanácstagok nevének közlését, mert az általánosítás sérti a tanácsot. A direktórium tekintélyére nagy befolyással van az a körülmény, hogy a direktórium a szegény nép közt nőtt fel, azok nem a kellő tisztelettel fordulnak hozzájuk, nem becsülik meg őket. N. Lovas István kéri a panaszlott tanácstagok megnevezését.