Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

tényszocialistákkal mint jobboldallal is egyetértésre törekedtek. A szociáldemokraták inkább csak a polgári demokratikus centrumot tekintették koalíciós partnernek, s ezt sem fenntartások nélkül. A kecskeméti szociáldemokraták február 16-i rendes évi közgyűlése így határozta meg — a Magyar Alföld tolmácsolásában — a szervezet polgári pártokhoz való viszonyát: ,, A szociáldemokrata párt Kecskeméten is hajlandó együttműködni a Károlyi-párttal, de csak azon esetben, ha az valóban a Károlyi és Hock által inaugurált politikát követi, s a legélesebben fordul a nem forradalmi sőt forradalom ellenes földmíves pártnak és keresztényszocialista pártnak. Ellenkező esetben a párt megszakít minden kooperációt a Károlyi párttal és halad egyedül, nyílegyenesen a maga útján."

74 A helyi viszonyok és érdekek, a mandátumszerzésre törekvés, ill. alapvetően a távlati célok közötti különbségek esetenként (pl. Kiskunfélegyházán) a függetlenségiek és a szociáldemokraták közötti harcot is kiélezte. Mindez azonban — amint ezt a Károlyi párt helyi szervezete vezetőjének, dr. Horváth Zoltánnak a programnyilatkozata bizonyítja — nem jelentette a pillanatnyi közös politikai platform tagadását: „Mind a két tábornak a munka és munkás megbecsülését, a közrendet, a demokráciát és a nép jogos kívánalmainak támogatását illetőleg az elvei megegyeznek; de ennek dacára nagy különbség van a két tábor között. A függetlenségi párt, illetve a polgárság s vele én is azt akarjuk, hogy Magyarország, ez a vérrel szerzett és ezer esztendeig vérrel Öntözött ország épségben és sértetlenül mindig magyar maradjon, annak minden talpalatnyi földje igazságos elosztással a honfitársaink szorgalmának és munkájának jutalma gyanánt magántulajdon legyen. Ezzel szemben az igazi nemzetközi szocialisták apáink vérével és sírhantjával nem sokat törődnek, nekik ott a hazájuk, ahol jól érzik magukat ; végcél gyanánt pedig azt hirdetik, hogy senkinek saját földbirtoka vagy ipari vállalata ne legyen, hanem minden közös tulajdon legyen . . . Jelen cikkemnek nem az a célja, hogy a nemzetközi szociáldemokratáknak, akikkel a forradalmi vívmányok megőrzése, a személy és vagyonbiztonság megóvása céljából egy gyékényen árulunk, kesztyűt dobjak ; hanem az a célom, hogy a velem egy nézeten levő polgárságot egy táborba tömörítsem."

75 Kétségtelen, hogy mind a reformpolitika tartalmát, mind annak idejét tekintve a legradikálisabb álláspontot a szociáldemokraták foglalták el. Ez részint a központi pártprogramból, részint a tényleges és potenciális párttagság, a térség ipari és agrármunkásainak szociális helyzetéből, s az ebből fakadó politikai hangulatukból következett. A téli hónapok alatt ugyanis 74 130. dok. 75 89. dok. 60 I