Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

szállítani nem engedünk, a kirendeltség menjen vásárolni, és az szállítsa ki az árut. (Nagy zaj.) Simon Mózes: Megbízzák a szolgabírójukat. Farkas István: Minek igazolták a szolgabírót ? Horváth János: Ki igazolta ? Iványi Sándor: Éppen ezért mi meg is kaptuk a kirendeltséget, és innen van az, hogy tényleg tudtunk szállítani. Megtörtént azonban az is, hogy jött egy kiküldött, összeszedett egy csomó élelmiszert, és az kézen-közön Budapest és Félegyháza között elveszett. Ilyen esetek történtek, és azért kérem, hogy tessék ezt a szervet sürgősen megcsinálni, és akcióba léptetni. Tisztelt elvtársak ! Én nem csodálkozom azon, hogy kint a vidéken bizonyos bizalmatlansággal nézik a mai diktatúrát, a mai kormányzási formát. Simon Mózes: A szolgabírákat legfeljebb. (Közbeszólások: Mi is vidékiek vagyunk!) Iványi Sándor: Nem csodálkozom azon, mert évszázadokon keresztül becsapták őket: be kell bizonyítani, hogy mi nem fogjuk becsapni őket, és a legjobban bizonyíthatjuk be, ha a kisgazdáknak és földművesszegényeknek mi hivatalosan a munkástanács, a központi kormányzótanács felhatalmazása alapján munka-, illetve termelési elismervényt adunk. A helyzet ugyanis az, hogy a kisgazda eldugja a portékáját, mert pénz nem kell neki (Zaj.) A pénzért — miután nem szakszervezeti tag — a boltokban, szövetkezetekben semmit sem vásárolhat. Az tehát a helyzet, hogy neki oda kellene adnia a gabonáját, — amit talán szívesen is tenne — de miután nem kap ipari termékeket, eldugja. Én a magam részéről és a direktóriumban helyet foglaló elvtársak nevében azt mondom, hogy javaslatomat vigyék keresztül az egész vonalon. Minden beszolgáltatott vagy beszolgáltatandó gabonamennyiség ellenében adunk értékelismervényt, amelynek ellenében az illetőnek, akár szakszervezeti tag, akár nem, joga van iparcikkeket vásárolni. Meg vagyok arról győződve, hogy ez esetben a beszolgáltatás fokozottabb mértékben fog történni, mint eddig. (Igaz, Úgy van! Helyeslés.) Arról máskor fogok beszélni, elvtársaim, hogy az iparcikkeket hogyan kell fokozottabb mértékben előállítani. Azonban, amikor most kezdünk rendbejönni a vidéken a batyuzások megszüntetésével, igen kínosan lepett meg engem Böhm elvtárs tegnap kiadott hadseregparancsa, amely szerint a vörös katonák ismét vásárolhatnak és szállíthatnak 25 kilóig. Én a világért sem akarom a vöröskatona elvtársaktól ezt a kedvezményt elvonni, de nagyon jól tudom, hogy micsoda óriási szélhámosság fog ehhez megint hozzátapadni. (Igaz! Úgy van!) Én úgy precizíroznám ezt az engedélyt, hogy csak azok a vöröskatona elvtársak vásárolhatnak és csak a front közvetlen háta mögött, akik onnan szabadságra jönnek haza, más vörös-