Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

Most még keresztül tudjuk vinni enélkül. Hiába mosolyog az elvtárs, dacára annak, hogy földmíves, én is az vagyok, köztük születtem és éltem. Azokon a vidékeken, ahol nagybirtokokkal van körülvéve az a falu vagy város, egészen más a viszony, de ott, ahol 116 000 katasztrális holdra terjedő határral rendelkező város körül a legnagyobb birtok 1000 holdtól lefelé van, olyan az állapot, hogy a munkások igényeit vagy rendes megélhetését nem lehet kielégíteni, illetőleg biztosítani, ha ezeket is dédelgetjük. Már pedig az én szememben a munkások mindig előbbrevalók. (Élénk helyeslés és taps.) Miért ? Ha esetleg be fogna következni az az eshetőség, amely bekövetkezett annak idején, amikor a főváros Szolnoktól fenyegetve lévén Budapesten megkondították a vészharangot, hogy munkások talpra, védjétek meg a fővárost: jöjjön ki majd akkor Kun Béla elvtárs, vagy jöjjön ki Nyisztor elvtárs, kongassa meg a kispolgárok között a vészharangot, meglátják, hogy jönnek-e majd azok a fővárost megvédeni. (Ugy van! Taps.) Majd jönnek ellenünk! Ha tehát egy dologgal el tudunk valamit intézni, akkor ne csináljunk belőle kettőt. Elsőben én is azon az állásponton voltam, hogy majd lassanlassan. Szabad legyen azonban pár esetet felemlítenem. Amikor el akartam utazni ide, alighanem 11-én történt, az innen leutazó politikai kiküldöttek megleptek: Adjatok nekünk lakást, a szálló, ami volt, el volt foglalva. Mit csináljunk ? A közellátási hivataltól leérkezett három küldött. Simon Mózes: Csak? (Derültség.) Kovács Sándor: Volt több is, tizenkettő, (Derültség.) de akkor kivételesen három jött. Már azelőtt voltak lent, nem tudom miért, talán szopni feljöttek, (Derültség.) azután lejöttek vissza, tehát lakásra volt szükségük. Ahol azonban ezelőtt laktak, ott nem volt hely. Hol teremtsünk lakást ? Azt mondja az egyik: ahol azelőtt lakott, mert az kielégítő lakás. Mindjárt tudakozódtunk utána, tényleg nem volt a lakás elfoglalva. De bejön az öreg gazda, és azt mondja, kérem lehetetlenség, tizennegyedmagammal vagyok, és csak négyszobás lakásom van, tehát nem adhatok lakást. Nem adtam hitelt neki mint polgárnak, mert ismerem már a nevéről is, hogy kinek hívják. Azt mondtam, muszáj, és elküldtem egy vörösőrrel az illetőt, de nem engedte be. Képes megdögleni, de nem engedi be. Rendben van. Kiment egy detektív, megtartotta a szemlét, kénytelen voltam előbbi erőlködésemtől elállani. Elnök: Kérem, elvtárs, a tárgyra, (Zaj. Halljuk, Halljuk!) Kovács Sándor: Rögtön rátérek a tárgyra. Bizonyítékot akarok felhozni. Kénytelen voltam elállani, mert bebizonyult, hogy tizennégy családtagnak nyolc ágy lévén csak, tehát ott igazán