Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

Hogy itt félreértés ne legyen, óhajtanám, hogy a kérdést, oldjuk meg, mert ma nincs nyugvás a vidéken. Amikor az ipari munkásság munka-, illetve órabérét K 8,50-re emelték fel, akkor ne tessék az elé akadályokat gördíteni, hogy a mezőgazdasági munkás is megkapja a magáét, mert a mezőgazdasági munkásnak lehet éppen olyan nagy családja, neki éppúgy 100 koronába kerülhet egy pár cipő talpa, és éppúgy 40 koronájába kerül egy kiló hús, mint az ipari munkásnak. Schiff Rezső: Na, na ! Berényi Pál: Elvtársaim! Akárhogy is mondja Schiif elvtárs, hogy na-na, ez így van, ezt eltagadni nem lehet. Ha együtt akarunk dolgozni és meg akarjuk értetni a földmívessel az iparososztály és az iparossal a földmívesosztály helyzetét, akkor nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy a földmunkás párhuzamosan ne haladjon az iparososztállyal elöl úgy a munkabérek, mint a munkaidő terén. (Helyeslés. Egy hang: De az élelem terén is!) Elvtársaim ! Az igényekről nagyon sokat beszélhetünk, igénye éppúgy van a földmunkásnak, mint önöknek. (Úgy van!) Most áttérek egy másik kérdésre, nevezetesen az aratási szerződések kérdésére az aratásoknál és csépléseknél. Elvtársaim! A mezőgazdasági földmívesosztályt mindenféle vád éri. Hogy nem akart adni a budapesti proletárságnak, és nem ad, ha csak tőle esetleg kiküldött vagy megbízott elvtársaim el nem kommunizálják vagy el nem rekvirálják. (Egy hang: Hát van benne valami!) Engedelmet kérek, a földmívesszegény szürke proletárt sohase tévesszék össze a burzsoá, a kapitalista földmíves osztállyal, a törpebirtokost a száz- és kétszázholdasokkal és a még feljebbvalókkal. A földmívesszegény szürke proletártól, aki kora reggeltől késő estig húzza a jármot, kaszál és kapál, nagyon keveset vehetnek el élelmiszerekben (Felkiáltások: Nem is akarunk!), de termékeiből kell adnia. Azonban, elvtársaim, egy kérdést óhajtok az elvtársakhoz intézni. Az alföldi, mezőgazdasági proletárság olyanformán nyilatkozott nem egyszer és nem is kétszer, hogy tegyem szóvá itt az országos gyűlésen, hogy mi lesz az évi fejadagokkal. (Felkiáltások: Megkapják!) Azt tudom, hogy megkapják, de a fődolog, hogy tudj a az a proletár azt is, mennyit fog kapni fejenkint és havonkint, mert annak a proletárnak, aki az aratásnál dolgozik vagy aki a gépnél van elfoglalva, meg kell kapnia a maga tisztességes fejadagját, mégpedig gabonában, s attól nem lehet beraktározás végett elrekvirálni a termést, hogy aztán korpalisztet adjanak ki neki. {Ugy van!) Annak éppúgy nincsen szalonnája, zsírja, húsa, mint önöknek. Biztosítani kell tehát, hogy ne korpát, hanem tisztességes kenyeret egyék. {Helyeslés. Felkiáltások: A vörös katonát és az ipari munkást is!)