Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

van. Ott van a mérnök, a gazdasági biztos; dolgoznának, de a járművek hiánya miatt fel vannak akadva. Kecskemét városából a járműveknek, az automobiloknak, a kocsiknak, a szekereknek nagyobb részét elvitte a katonaság, úgy hogy annak a birtokrendező testületnek, amelynek ki kellene mennie a vidékre, a pusztákra, egyáltalában nem áll kocsi a rendelkezésre, nem szállhat ki, és nem végezheti a munkáját. Kérem tehát a földmívelésügyi népbiztosságot, illetőleg azt a biztosságot, amely kiküldte őket, hogy adjon nekik járműveket. Kecskeméten legalább szükség volna részükre állandóan 5—6 kocsira, amelyen kimehetnének. Jármű híján azonban nem csinálhatnak semmit, hanem bent ülnek az irodában. Ebből pedig nem lehet megélni, nem lehet többtermelést előidézni {Egy hang: Menjenek lóháton!) A lovakat is elvitték vörös katona elvtársaink. Áttérek a mezőgazdasági ügyekre. Mélyen tisztelt elvtársaim! Amikor a mezőgazdaságról beszélünk, a többtermelésről, amikor vádoljuk azt az ezer éve elnyomott szegény földmunkás proletárt, viszont vele együtt ipari proletártestvéreit is, amikor vádoljuk az elvtársakat, hogy nem tesznek eleget kötelességeiknek, nem végeznek a mezőgazdaságban intenzív munkát, nem produkálnak kellő mennyiségű termelést: ezeket a vádakat teljesen visszautasíthatom, és vissza is utasítom. A mezőgazdaságban a földmívelő proletárság a legmesszebbmenőkig megteszi a kötelességét, és meg kell neki tennie a kötelességét, mert ez a hivatása, ő kora reggeltől késő estig dolgozik, termel mindenkinek, termel az iparnak, termel az egész világnak a földmívelő proletár, és akkor őket bárhol és mindenütt lekicsinyellik. Megállta ez a helyét, elvtársaim, ezelőtt harminc negyven évvel, de ma 1919-ben amikor a proletárság óriási fejlődesnek és lendületnek adott kifejezést, ma már nem lehet így megróni. Ha egészséges mezőgazdasági munkát óhajtunk-végezni, akkor a mezőgazdasági téren egészséges és becsületes, odaadó, törekvő embereket kell annak az élére állítani. Szakértő embereket, olyanokat, akik nem keresztezik a munkákat, akik megadják a mezőgazdaságnak minden lehetőségét. Ennek a munkának az élére olyan földmívelésügyi népbiztosságot és olyan környezetet kell állítani, akik szakértelemmel bírnak a mezőgazdaságban, olyan termelőbiztosok jussanak be, akik szintén szakértelemmel bírnak a mezőgazdasági munkában. Nem olyan elvtársakat, hogy pl. beültetünk oda földmívelésügyi népbiztost, és mellé beültetünk ipari népbiztos elvtársat, aki ahhoz a munkához nem ért. Mert engedelmet kérek, elvtársaim, én csak konyítok valamit az ipari munkához a tanulmány folytán, amit a szociáldemokrácia belém diktált, azonban őszintén kijelentem, érteni nem értek hozzá, csak kontár lehetnék, de még az sem. Engedelmet kérek, az az iparos elvtárs, aki