Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)
elvesztése, a frontokról érkező hírek, ill. a lövészárkokban töltött hónapok, a frontszolgálat viszontagságai az itthon maradt lakosság és a katonaság hangulatát egyaránt megváltoztatta. Megindító dokumentuma e hangulatváltozásnak az a félszáz levél, amelyeket Kis Várdai Antal küldözgetett feleségének, szüleinek és testvéreinek Kiskunhalasra. A kezdeti optimizmust és elszántságot már 1915—16-ban a céltalanság, bizonytalanság és elkeseredettség érzése váltotta fel, amely ilyen megfogalmazásokat eredményezett: ,,. . . ennek a háborúnak vége soha nem lesz a míg egy magyar élve lesz a világon.", ,,. . . mert úgy lácik hogy előb vagy utob is elkel Pusztulni mindenkinek." stb. 26 Ugyanez tükröződik a megmaradt itthonról küldött levelekben. 27 A változás a katonaság esetében frontbarátkozások, az itthoniak esetében éhségtüntetések formájában jelentkezett. A sort a kecskeméti hadbavonultak ellátatlan asszonyai kezdték meg 1917 májusában. Lisztjegyeiket követelve berontottak a városháza folyosóira, majd a polgármester lakásába próbáltak behatolni. 28 A május 15-i kecskeméti tömegmegmozdulás viszonylag korai megnyilvánulása volt a háború okozta szociális elégedetlenkedésnek, mert a Duna—Tisza közi éhségtüntetések csak 1918 nyarára váltak gyakoribbá. Kezdődött a február 24—26-i kiskunfélegyházi zavargásokkal, s folytatódott Kiskunmajsán július 15—17-én, Lajosmizsén július 19-én, Kecelen július 30-án, Kiskőrösön július 31-én, végül Cegléden augusztus elején. 29 A puszta felsorolásból is megállapítható, hogy e megmozdulások településszerkezetileg a mezővárosok, kisebb mértékben a falusias mezővárosok jellemzői, ahol — amint ezt korábban megállapítottuk — a földmunkás és ipari proletár feleségek nagyobb, nyomorúságosabb helyzetű és viszonylag bátrabb, felvilágosultabb tömegei éltek együtt, s nem érintik a falvak lakosságát ; másrészről, hogy időben az elmúlt évi termés elfogyasztása és az új elosztása közötti hetekre, július—augusztusra esnek. 1918 szeptember—októberében a Duna—Tisza közén nem találkozunk hasonlókkal. A térség éhségtüntetéseinek kronológiája e mozgalmak belső tartalmából következett. Nevezetesen abból, hogy a felsorolt tüntetések nem rendelkeztek direkt politikai tartalommal. A legjelentősebbnek nevezhető kecskeméti és kiskunfélegyházi tüntetés is az ösztönösség, a pillanatnyi szociális célokért küzdés jegyeit viseli magán, nem hozhatók közös nevezőre a sokkal vontatottabban kibontakozó, s jóval szerényebb intenzitású 26 1. dok. 27 2. dok. 28 3. dok. 29 3.. 19. és 23. dok.