Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ
gyobb lázassággal dolgoztak a direktóriumnak azon tagjai, akik a végsőkre is elhatározták magukat. Mindegyikük készen arra, hogy a következő pillanatban talán el kell esnie az eszméért vívott harcban, mégis ezen a dolgozó direktóriumon, amely a legnagyobb nyugalommal várta a következendőket és közben, amikor a munka engedte, még jóízű tréfákat is kovácsoltak, célozgatván lámpavasra és a legördülő fejekre . . . nem láthatta volna meg senki, hogy a legkomolyabb perceit éli át. Tudták valamennyien, hogy vagy vagy . . . Vagy a mi fejünk, vagy az ellenségeink fejei gördülnek le. Valamennyien megegyeztek egyben, abban t. i., hogy előbb és inkább a burzsoák fejei kerüljenek a fűrészporos kosárba. így érte őket a hajnal és a reggel, amikor a munka legnemesebb része következett. Kora reggel a direktórium három tagja a Vörös hadsereg által reggel megindított támadás hírére Abony felé indult, ahol a csapatok már megindultak, hogy ott is visszaállítsák a proletariátus diktatúráját, és elűzzék a románokat. Csapatainkat azonban csupán a fehérgárdák várták tűzzel, a románnak azonban híre-hamva sem volt. Kisebb harcok után lefegyverezték a fehérgárdát, amelyeknek tagjai, nem különben mindazok, akik hozzájuk csatlakoztak, és hivatalos funkciót végeztek a néhány órás uralom alatt, hurokra és akasztófára kerültek. A harc után csapataink — élükön vezetőjükkel és a ceglédi direktórium 3 tagjával bevonultak Abonyba, ahol a hivatalokat egy ideiglenes direktóriummal töltötték be, visszaállították a proletariátus diktatúráját, és megfelelő számú csapatot hagytak hátra a munkásság védelmére. A hős vörös katonák tovább vonultak, és délután 6 órakor heves harcok után Szolnok is a kezükben volt, az ellenforradalmat vérbefojtották, a románokat visszavonulásra kényszerítették, és a fehér gárdát megsemmisítették. Az események így igazolták a ceglédi munkásdirektóriumot, így igazolták azt a felfogásunkat, hogy a proletariátus egy jó része a legvégsőbb harcra is kész, és éppen ezért csakis a vörös hadsereg támadása az, amely a román hadsereget, a lerongyolt, kiéhezett és fázó, vak tömeget feltartóztatni és visszavonulásra kényszeríteni képes. A proletárforradalom megmentésének a munkája a vörös katonák érdeme, de nem kisebb része volt a ceglédi direktóriumnak is ebben, amely a nagy
