Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

CEGLÉD, 1919. MÁJUS 6. A NÉPAKARAT TUDÓSÍTÁSA A ROMÁN TÁMADÁSRÓL, AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSÉRŐL, VALAMINT SZOLNOK ÉS ABONY VISSZAFOGLALÁSÁRÓL Néhány óráig május 2-án közvetlen veszélyben forgott a magyarországi proletariátus uralma, olyan veszedelemben, amely az egész nemzetközi proletárforradalomra is kihatással bírhatott volna. A veszedelmet a proletárszolidaritás, a proletáröklök kemény munkájával sikerült elhárítani a fejünk felől, és a román hordáknak segítséget nyújtó aljas és a burzsoázia nemzetközi szolidaritása révén ellenforradalomra min­dig szervezett burzsoázia fehér forradalmát levertük. Alább számolunk be ezekről az eseményekről. Mialatt május elsejét ünnepeltük, a román csapatok Szolnok felé közeled­tek és ennek hírére a fehér gárdisták a szolnoki burzsoáziával egyetemben a legképtelenebb rémhírek terjesztésé­vel zavart okoztak nemcsak a városban, de a vörös katonák soraiban is. A volt tisztek, volt rendőr és csendőraltisztek a románok közeledésének a hírére ellenforradalmi elhatározásokkal a már jó előre elkészített fehér szalagokat és karszalagokat előszedték, és munkához fogva a proletár­katonák egy részét néhány megfélemlített gyáva ember segítségével le­fegyverezték. Elöl a hídon jöttek a románok, de egyben a szorongatott vörös katonákat a burzsoázia bérencei a városból orvul hátbatámadták. A két tűz közé került csapatoknak vissza kellett vonulniuk, és a szolnoki házakra hamarosan fehér zászlók kerültek ki, és mindenünnen eltűnt a vörös szín. A vörös katonák egy kis részét elfogták, később azonban ezek is kiszabadulva Budapest irányában elmenekültek. Ugyanez történt a csapatok legnagyobb részével is, amely a trénnel és ágyúkkal futva menekült. Útközben a menekülő csapatok nyomán a leg­őrültebb rémhírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom