Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

DOKUMENTUMOK - I. AZ I. VILÁGHÁBORÚ SZOCIÁLIS ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEIHEZ

1 1917. Junius 24-én. 2 Gróf Esterházy Móric kormányára utal. A Károlyi által is várakozással fogadott kabinet a hozzáfűzött reményeknek a legkisebb mértékben sem felelt meg: sem a különbéke, sem a választójogi reform terén nem tudott eredményt felmutatni. Esterházy augusztus közepén beaadta lemondását. (GALÁNTAI, 330—339. p.) 3 IV. Károly (1887—1922), aki az 1910. november 21-én elbunyt Ferenc Józsefet követte a trónon. Megjegyezzük, hogy Károlyi beszéde, amelynek itt közölt változata kisebb eltérésektől eltekintve megegyezik a Magyarországban közölt variánssal, a Munkapárt és az Alkotmánypárt köreiben olyan felzúdulást váltott ki, hogy a Képviselőház június 25-i ülésén a Tisza-kormány háborús felelősségével kapcsolatos megállapításait Károly korrigálni kényszerült. (A beszédre és körülményeire lásd KÁROLYI, 151—152. p. és 530. p.) 5. CEGLÉD, 1917. DECEMBER 2. HORTI DEZSŐ VEZÉRCIKKE A BÉKÉRŐL ÉS AZ OROSZ FORRADALOM JELENTŐSÉGÉRŐL Nagy, végtelen, csendes hómezők, mik fölé bambán szórja vértelen sugarait a telehold ... Az orosz puszta télen. S a végtelen csendességben titkos robajlással megindult az Elet. A végtelen energiák felszabadultak, s a végeláthatatlan pusztaságokon gyönyörű perspektívák délibábjai rajzolódnak. Most még csak délibábok. Csalóka és bizonytalan fényesség lehet csupán a teljes és vaksötétség után feltűnő ragyogás. De a legnagyszerűbb reménységgel, a legteljesebb lehetőségekkel gazdag már most is a délibábos ragyogás. A cárizmus ólombányáiból kilépő rab akaratlanul is összehúzza sötétséghez szokott szeme pilláit, ám szabaduló lélegzettel és boldog áhítattal köszönti a fényt, a világosságot, a szabadságot. A szent Oroszország 1917. márciusa óta szabad Oroszország, és azóta a világ minden tájáról feléje tekint a reménykedés. A megcsüggedt népek roggyant vállaikkal, meggyötört szívükkel arrafelé fordítják tekintetük. És nem volt még féltettebb kincs a földön — mely elkallódott a kufárok kezén •—, nem volt még kincsesebb reménység, melynek teljesülését milliók lestek, nem volt még olyan lehetőség, melyért több lázas aggodalom szorongott, s amelynek valóra válását nagyobb áhítattal köszöntötte az ember, mint épp az orosz forradalom. Hirtelenül jött és váratlanul, mint az üstökös. És mint az üstökös, sok circulust megzavart. Elemi erő zengett a szavában, mint a vulkánok mo-