Ónodi Márta: A kiskunfélegyházi Constantinum leánynevelő-intézet krónikája 1919. december – 1923. augusztus. Forrásközlés és kísérőtanulmány - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 12. (Kecskemét, 1999 [!2000])
ÖSSZEFOGLALÓ - RESÜMEE
ÖSSZEFOGLALÓ A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek 1860-ban telepedtek le Magyarországon azzal a céllal, hogy részt vállaljanak a magyar lányok vallásos nevelésében. Az államosításig, 1948-ig a történelmi Magyarország számos településén működtettek árvaházat, óvodát, elemi- és középiskolát lányok számára. A szerző a mű első részében a rend gyökereit, tevékenységét és szervezeti felépítését vázolja, az Iskolanővéreknek azonban csak egyik intézményét tárgyalja részletesen: a kiskunfélegyházi Constantinum lánynevelö-intézetet. Az Iskolanővérek 1908-ban érkeztek a városba és működésük alatt társulatuk második legnagyobb iskolakomplexumát hozták létre itt. A kalocsai anyaházban és a fiókházakban is naponta krónikát vezettek a nővérek, amelyben megörökítették az iskolai és zárdai élet legfontosabb mozzanatait, valamint a városban előforduló legjelentősebb eseményeket. A mü második, terjedelmesebb része a kiskunfélegyházi Constantinum leánynevelőintézetben 1919 decembere és 1923 augusztusa között vezetett krónika szöveghű közlése. Történelmi szempontból nagyon érdekes az az időszak, amikor a krónika keletkezett; az első világháború és a Tanácsköztársaság utáni hónapok eseményeit ismerhetjük meg a nővérek szemszögéből. A szöveghez fűzött lábjegyzetek sok hasznos és értékes információt, valamint adatot tartalmaznak a krónikában előforduló személyekre, eseményekre, helységekre és fogalmakra vonatkozóan. A szerző így kívánja megkönnyíteni az olvasó számára az adott történelmi kornak és viszonyainak könnyebb megértését. Ugyanezt a célt szolgálja a névmutató, az egyházi ünnepek, valamint fogalmak gyűjteménye és magyarázata. RESUMEE Die Kongregation der Kalocsaer Armen Schulschwestern von unserer lieben Frau (Congregatio Sororum Scholasticarum a Kalocsa) siedelte sich 1860 in Ungarn mit dem Ziel an, am katholischen Unterricht und an der Erziehung der ungarischen Mádchen teilzunehmen. Bis zur Sákularisierung (1948) führten sie zahlreiche Waisenháuser, Kindergarten, Grund- und Obcrschulen für die weibliche Jugend auf dem Gebiet des historischen Ungarns. Die Autorin stellt im ersten Teil des Werks die Wurzeln, die Tátigkeit und den organisatorischen Aufbau der Kongregation dar, erörtert ausführlicher aber nur eine Institution der Schulschwestern: die Mádchenerziehungsanstalt „Constantinum" in Kiskunfélegyháza. Die Schulschwestern kamen 1908 in dieser Stadt an und im Laufe der Zeit bauten sie hier den zweitgröBten Schulkomplcx ihrer Kongregation aus. Sowohl im Mutterhaus (Kalocsa) als auch in den Filialháusern wurden taglich Chroniken geführt, in derén die wichtigsten Ereignisse des Schul- und Klosterlebens, bzw. die bedeutendsten Vorkomnisse der Stadt verewigt wurden. Der zweite und gröBere Teil dieser Arbeit ist die wortgetreute Veröffentlichung der
