Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)
Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében
A község lakossága életmódjának, életvitelének elválaszthatatlan eleme volt a szőlő, a bor. Gyakori problémája az alkoholizmus mind a község vezetésének, mind az iskola tanítóinak. Az állami és egyházi vezetés is figyelemmel kísérte ennek a problémának az alakulását. A tanítói kar is részt vett az alkoholizmus elleni küzdelemben, mind az iskola, mind az egészségtan tantárgy adta lehetőségek kihasználásával, de az eredménnyel maguk sem voltak elégedettek. Erről győznek meg bennünket a jegyzőkönyv sorai. „Sok minden van meg benne, amit a tanítónak tennie kellenék, de igen sok dologban nagyon magára volna hagyatva a tanító, sőt még nemhogy segítsége volna a dologhoz, hanem még maga a legnagyobb hatalmasság: az állam is ellene dolgozik. Mert tekintsük például az alkohol elleni küzdést! Elismeri, sőt talán még nagyhangon hirdeti is a nemzet legtöbbje, hogy milyen káros, mennyire megöli a testet, a lelket az alkohol, és mi történik? Nyakra-főre alakulnak új szeszgyárak, pálinkafőzők. Persze az államnak ez nagy hasznot hajt, hát adja az engedélyeket nagyszívesen. Most tegyen valamit a magárahagyott tanító." 11 A tanítóktól megfelelő magatartást és tapintatot igényelt a faluban igen elterjedt családi összejövetelek, magánházaknál tartott táncok, lakodalmak megítélése, „melyek speciálisan a falu átkai és betegségei." Az egyházi vezetés is konkrét közbeavatkozást kért a tanítóktól. „A farsangi tobzódások ellensúlyozásaképpen ebben az időben fokozottabb munkát fejtsen ki a tantestület." Mindezeket úgy kellett elvégezniük, hogy egyfelől sikert tudjanak felmutatni, másfelől biztosítaniuk kellett a jó viszonyt a felnőtt lakossággal, a szülőkkel. Ezeknek a követelményeknek a nemesnádudvari tanítók általában eleget tettek. Csak elvétve hangzik fel körükben egyszeregyszer pesszimista hangvétel: Csefkó Amália tanítónő mondja panaszképpen, hogy a tanítónak a községben és általában nincsen senki védője. Mindennek, minden durvaságnak ki van téve, ha hivatását, feladatát pontosan teljesíteni akarja. Ha kiírja az igazolatlan mulasztót, minden percben készen lehet, hogy a szülő a gyermekek előtt is leszidja.
