Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében

hogy az ismertetést az igazgató megbízásából a legfiatalabb tanító végezte el. Az iskola felekezeti jellegéből adódott, hogy több olyan feladatot is el kellett látni a tanítóknak, ami az állami alkalmazású tanítókat nem terhelte. Az 1926-27. tanévben például a községi plébános arra kérte a tantestület tagjait, hogy helyette, addig míg káplánt nem kap, a hittant tanítsák. A tantestület ezen kérésnek eleget tett, s az elmúlt évi munkanaplók szerint tanította a hittant. Az egyházi irányítás az iskola belső szellemét is meghatározta. Az 1931-32. tanévben az újonnan kinevezett plébános felhívta a tantestület tagjainak figyelmét a vallásos - és különösen itt, e nemzeti községben - a hazafias nevelésre. E kettős cél érdekében szükségesnek tartotta a „Szívgárda" megalapítását. Rövid egyhónapos előkészítés után, október második vasárnapján már be is indult a Szívgárda, amelynek munkájában minden tanító közreműködött. A helyi egyházközség elhatározta, hogy a falu templomának 200. jubileuma alkalmából jelentős felújítási munkákat végeztet el az épületen. Ezek sorában az egyik legfontosabb teendő volt a templom belső festése. Az egyházközség úgy döntött, hogy minden hitközségi tag egyenes adójának 2,5%-át fizesse be a templom pénztárába. A kivetés és gyűjtés munkája a tantestületre várt. A tanítók rövid két hónap leforgása alatt a hívektől a megfelelő összeget „begyűjtötték", amelyért az egyházközség köszönetet is mondott! (1936. december 8-án a „templom képeinek beszentelése" meg is történt.) Az iskola dologi-tárgyi feltételeiről, az iskolai alkalmazottak béréről (államsegély kiegészítése arányában) a politikai község gondoskodott. A községi képviselőtestülettel a kapcsolatot nem az iskola igazgatója, hanem az egyházi iskolaszék, illetve annak elnöke, a helyi plébános tartotta. Ez a kapcsolat egyrészt a napi beszélgetésekre épült, másrészt a megfelelő testületi ülés jegyzőkönyveinek megküldésére. Csak elvétve fordult elő, hogy a tanítók egyike-másika közvetlenül is a községi tisztviselőkhöz fordult iskolai ügyben. Az iskolát fenntartó községre hárult minden olyan feladat, amelynek anyagi, pénzügyi következményei voltak. így pl. az esperesi kerület tanítógyűlésére a tanítókat a községi előfogat szállította. Az 1929. évi „Madarak és fák napja" rendezvényhez az iskolaszék „megkeresi a községet, hogy a paprikáshoz 1 1/2 birkát adjon".