Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténete - 4. Temető—nagy utca szabályozása

le. A megbeszélés szerint ugyanis gyengéden korholta a felszólalót a párizsi példájáért, s különösen a 80-90 m szélességű sugárútért. Végül az egész közgyűlést, főleg a viriliseket azzal állította maga mellé, mikor kijelentette: ne essünk túlzásokba, s ne akarjunk 80— 90 m szélességű sugárutakat, elég lesz nekünk annak a fele is. Ezután a közgyűlés nagy ovációval ünnepelte a bölcs polgármestert. Éppen ideje volt befejezni az új útvonal szélességére vonatkozó vitákat, hiszen a huzavona már hátráltatta a vasúthoz irányuló forgalom lebonyolítását, s főleg több beruházást is kilátástalan helyzet elé állított. De fontos volt azért is, hogy az új útvonal tervét kormányhatóságilag jóváhagyassák, és a kisajátításokat is megkezdhessék.

89 A kormányhatósági jóváhagyások hosszú időt vettek igénybe, így érthető, ha kilencvenéves távlatból úgy tűnik, hogy az események nem voltak mindig szinkronban. Példaként említjük, hogy a 42 méteres utcát a közgyűlés már 1902. február 14-én megszavazta, de a május 28-án tartott testületi ülés még a 30 m szélességű utca kisajátítási ügyét tárgyalta. Ennek a tárgyalásnak az anyagát a Mérnöki Hivatal állította össze. Ebből az anyagból tudjuk, hogy a tanács 15.441/901. sz. végzése alapján a Kerekes Ferenc főmérnök által vezetett hivatal „elkészítette a Temető—nagy utcának az akkor érvényben lévő szabályozási vonalába (30 méter) eső házakról a kisajátítási térképet és összeírást. Ezek szerint kisajátításra kerülnek az 5. tized 320, 321, 212, 211, 213, 210, 209, 214, 208, 207, 206, 205, 204, 203, 202, 221, 200, 199, 198, 196 és a 168. számú házak. Ugyancsak ebből a célból bontásra kerül az 5. tized 201. sz. ún. Garaczi-féle ház is, de ez már Kecskemét város tulajdonát képezi.

90 Az 1901. december 9-én összeállított kisajátítási okmányokban szereplő telkeket és felépítményeiket az építési osztály szakértők bevonásával felértékeltette. Az általuk kimutatott becsérték 229.000 koronát tett ki, s ezzel szemben az érdekelt tulajdonosok 425.000 korona kártérítési összeget kértek. Miután a különbözet 196.000 koronát tett ki, s így remény sem lehetett a barátságos egyezség létrejöttére, ezért a kisajátítás elrendelése céljából az okmányokat a közgyűlés elé terjesztették. 89. Közgyűlési jk.: 1902. február 14. (18. tétel) 90. B. K. M. L. IV. 1908/b. Közig, iratok 4999/1907