Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)
A Klapka-ház története - 3. Az épület története Klapka távozása után
József, Jókuthy Albert kir. táblabíró, Kovách Antal kir. táblabíró és Nagy Károly, városunk szülötte. Ez a teljesen magánjellegű, bizalmas baráti kör 1895 elején — Nagy Károly közvetítésével — azt a kívánságot juttatta el a helyi „Katona-körhöz", hogy az asztaltársaság saját költségén elkészítendő emléktábla leleplezési ünnepségének megrendezését vállalja magára. A „Katona—kör" 1895. februárjában tartott közgyűlése nemcsak leghivatottabbnak érezte magát a szervezésre, hanem annál inkább örömmel tette, mert Klapka György mint író is már európai hírnevet szerzett magának műveivel. (Der National-krieg in Ungarn und Siebenbürgen, „Der Krieg im Orient", Eletem és élményeim, Emlékeimből.) Ugyancsak ez a közgyűlés felkérte a városi tanácsot, hogy a Csongrádi kis utcát, amelynek 48. sz. házában Klapka annak idején két esztendeig lakott, Klapka utcának nevezze el. Ez fél éven belül meg is történt, de a tábla leleplezésének idejét többször elhalasztották. Végre 1896. április. 6-án (Klapka születésnapját megelőző napon) magas színvonalú ünnepség keretében felavatták az emléktáblát. A helybeli Muth testvérek kőfaragó üzeme által elkészített, s a korabeli ízlést tükröző táblát a szabadságharcban szintén jelentős érdemeket szerzett Lestár Péter polgármester vette át megőrzésre, aki ekkor már 77 éves volt, s életének utolsó hónapjait élte. 41 A táblaavató ünnepség szónoka „társadalmi életünk felfrissítésére a szürke mindennapiság prózai egyformaságában a magasabb eszményiség ébrentartására irányuló" alkalomból mondott költői szárnyalású beszédében méltatta Klapka György életét és szerepét a magyar szabadságharcban. Az egykori diák életútjáról a szónoki beszédből kiemelt részletekkel emlékezünk meg. Korábban szóltunk arról, hogy a gimnáziumi tanulmányait Szegeden fejezte be. Innen a karánsebesi katonai iskolába ment, majd Bécsben egy tüzérezrednél hadapródként kezdte katonai pályáját. 1842-ben Temes vármegye részéről a királyi testőrséghez ajánlották. 41. Kecskeméti Lapok. 1896. április 12.
