Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

A Klapka-ház története - 2. Klapka György diákévei Kecskeméten

Első felesége Terézia lányának születésekor, 1817-ben halt meg. 1818-ban ismét megnősült, de négyévi házasság után a fiatal, még alig 20 éves hitestársa, 1822-ben szintén meghalt. Klapka György, a legkisebb fiú ekkor még csupán kétéves volt.

29 Apja hosszabb időn át próbálkozott azzal, hogy régi cseh nemességét Magyarországon is elismertesse, ezt azonban nem sikerült elérnie, így a magyar nemesség elnyeréséért folyamodott. Végül is 1844. július 15-én V. Ferdinánd királytól címeres nemesi levelet kapott.

80 Klapka György 1820. április 7-én született Temesváron. Már nyolcéves korában elvégezte az elemi iskola szükséges osztályait, s az ottani piaristák gimnáziumába került. Itt végezte el a hatosztályos középiskola négy alsó, ún. „grammatikai" osztályát. Rövid kitérő után — mialatt papi pályára próbálták irányítani — került Kecskemétre 1832-ben, hogy megtanulja a magyar nyelvet, amely a pozsonyi országgyűlés rendelete szerint minden magyar állampolgárra nézve kötelező volt, s hogy itt elvégezze a gimnázium két felső humanista osztályát a piaristáknál. Klapka György Kecskeméten nagybátyja, Klapka Friedrich és neje, nemes Deák Krisztina vendégszeretetét élvezte, s velük lakott a mai Klapka utca 34. szám alatti házukban. Természetesen az utcát akkor még nem a mostani néven ismerték, hanem Csongrádikis utcának hívták. Naponta innen ballagott az alig több mint 800 m távolságra eső gimnáziumba. Útközben több látnivaló tárult a szemei elé. Minden valószínűség szerint a mai Technika Háza helyén vagy az OTP Megyei Igazgatósága telkén, az egykori Hrúz féle portán álló malmoknál nézelődhetett legtöbbet, hiszen ezek előtt minden nap el kellett haladnia. Útja elvezetett a mai SZTK helyén álló egykori „Arany Sas" vendégfogadó mellett is, ahol szintén mindig láthatott valamit. Távoli vidékről érkező, vagy éppen oda induló kocsik mindig állhattak a fogadó előtt, vagy a kocsibeállóban. Gyakran láthatta, 29. KLAPKA: i. m. 12. 30. KLAPKA: i. m. 22. valamint NAGY Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1860. 269. p.