Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)
A Klapka-ház története - 1. Az épület és tulajdonosai
Szinte teljesen biztosra vehetjük, hogy már 1826-ban is tulajdonosa volt a háznak, de a vagyoni összeírások két évének (1825-26 és 1826-27) hiánya miatt ezt nem bizonyíthatjuk, de más forrás alapjánjoggal feltételezhetjük. 22 Klapka Friedrich nemcsak egyszerűen lakta a Klapka-házat, hanem hatalmas telkének hasznosítására és gazdaságának fejlesztésére is törekedett. Úgy tűnik, hogy ebben az időben megfelelő jövedelmet hozhatott egy—egy szárazmalom működtetése, vagy minden nemes ember tekintélybeli ügye lehetett a malom, mert Klapka Friedrich is sokáig ostromolta a különböző hatóságokat egy malom felépítése ügyében. Még 1826 őszén kért engedélyt a városi tanácstól, hogy saját, nagy kiterjedésű telkén megvalósíthassa elképzelését. Kérelmében arra hivatkozott, hogy feleségének nagyapja, Deák Pál ugyancsak egy szárazmalom itteni felépítésére már 1793. szeptember 10-én engedélyt kapott. Ügyét 1826. november 3-án tárgyalta a „Tanácsi Gyűlés", amely az engedélyt nem adta meg. Arra hivatkozott, hogy az 1819. évi tűzvész után hozott rendelet nemcsak hogy a malmoknak a városban való felállítását tiltja, hanem a meglévőknek a kitelepítését is elrendelte. Klapka hadnagyot ez nem nyugtatta meg. Fellebbezett a járási főszolgabíróhoz, a megyei alispánhoz, de eredménytelenül. Klapka Friedrich fellebbezésében leírta, hogy telkén egy nagyméretű, náddal fedett épületet bontat le a malom helyéről, s ezáltal csökkenti a beépítés sűrűségét. Malmát ún. „kőlábakkal" és cserépfedéssel kívánja felépíttetni, így a tűzi veszedelem ellen nagyobb biztonságot teremt a portáján, amit még azzal is fokozni kíván, hogy a malom és a szomszédos épület közötti távolságot három ölben (5,68 m) határozza meg. Ezekkel az érvekkel szemben a magisztrátus is kifejtette saját elgondolásait a főszolgabíró és az alispán kérdéseiben adott válaszában. Innen tudjuk, hogy Kecskeméten a malomépítés nem szerepelt a lakosok jogai között, mert az a város földesúri jussa, amit meg kell szerezni, ki kell érdemelni. Rögzítette azt is, hogy 34 évvel ezelőtt Deák Pál, az akkori főbíró sem kapott jusst a malom építésére, de ha történetesen megkapta volna, nem jelentheti azt, hogy ezzel a 22. IV. 1504/c Rendeletek. 1826. november 3. N. 653.
