Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)
A Műkert és a Művésztelep története - 2. A Művésztelep megvalósítása
A hivatalos városvezetés törekvései között nem szerepelhetett a Művésztelep városi források terhére való helyreállítása, hiszen ebben a szférában is a decentralizálás szerepelt első helyen. Szívesebben áldoztak egy-egy kisebb művészeti bázisért, mint a Kerámia Stúdió, Zománcművészeti Alkotóbázis, vagy a Pálfy-féle szobrászműterem. így aligha csodálkozhatunk azon, hogy a városvezetés 1957-ben a műterembérházat átadta a Képzőművészeti Alapnak. Ezt a lépést „könnyű megoldásnak", „nem indokolható hanyagságnak" minősíti a Művészteleppel foglalkozó irodalom. 255 A Képzőművészeti Alap a műteremházat 1957-ben felújíttatta, és a megváltozott igényeknek megfelelően átalakíttatta. Ezúttal a tetőtérben két grafikai műtermet, az első emeleten hat festőműtermet és a földszinten két szobrászműtermet alakítottak ki. Minden műteremhez egy-egy garzon típusú lakrész is tartozik, s még egy közös ebédlőt is kialakítottak. Az alkotóház vezető gondnokává S zent iványi Istvánt nevezték ki. 256 Első lakói egy ösztöndíjas csoport fiatal művészei voltak, akik 1957 júliusában vették birtokba a házat, és két éven át dolgoztak itt. Tagjai voltak: Batári László, Koncz Béla, Váczi András, Szabó Lajos és Veszprémi Endre festőművészek, Varga Miklós szobrász, Nagy Gy. Margit, Prepelicza Katalin, Pintér Éva gobelinművészek és Palicz József grafikusművész. 1959 végétől lehetőség nyílt arra, hogy művészek beutalás alapján hosszabb-rövidebb időt tölthessenek el a telepen. Az Alkotóházban minden képzőművész egyéni kifejezési módja szerint akothatott. Ugyanebben az évben — ünnepségen — megemlékeztek a Művésztelep fennállásának 50. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az Alkotóház falán márványtáblát helyeztek el a következő szöveggel: „Az 1909-ben létesült Kecskeméti Művésztelep adott otthont azoknak a festőknek, akik Iványi-Grünwald Béla (1912-1920) és Révész 255. Uo. mint 248. 78. oldal és Sümegi György: Szecesszió — és ami utána következik. Forrás 1976. december, 96. oldal 256. GOÓR Imre: i. m. 78. oldal
