Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

A Műkert és a Művésztelep története - 2. A Művésztelep megvalósítása

művészettörténésznek a Műkertre vonatkozó, tudományos igényű cikkéből idézünk néhány részletet. Elöljáróban megemlékezik a Művésztelep Ernst Múzeumban rendezett, 1919. évi visszatekintő kiállításának fogadtatásáról és sajtóvisszhangjáról. A Ma című lapban Kahána Mózes megsemmisítő módon írt a látottakról. „Szörnyűség. Ezek az emberek jönnek mint „kecskemétiek", mint „iskola", s vindikálják a különállóság kvalifikációját!! Tónusművészet, levegőfestés, sekély impresszionizmus!... Mintha nem is emberi mederben, hanem valahol az olimpuszi semmiben játszadoznának ezek itt... A kommunista államban, ahol az újvilág materiális alkatát és morális lényegét csinálják nekünk: az ilyen művészetet, mint a burzsoáziához tartozót, mint a minden igaztalanságot igazoló, demoralizáló és konzerváló valamit, elpusztítják..." Ilyen szélsőséges megnyilvánulás mellett voltak nagyobb megértést tanúsító vélemények is. „Általában fölemlegetik azonban, hogy Kecskemét nem vált, nem válhatott Nagybányához hasonló, meghatározó iskolává. A nagybányai festői elveket mégis ugyanúgy magába olvasztotta, mint a külföldről, főleg Párizsból importált izmusokat." „A kecskeméti művésztelep iskolajellegének kialakulását a történelmi körülmények és a különféle gátló tényezők egyaránt akadályozták. Iványi nem volt olyan művésztanár egyéniség, aki az elképzeléseket, törekvéseket egységesítette volna, és az itt dolgozókat egy tömbbe, közös feladatra forrasztotta volna össze. Nagybányához hasonló stílusegység nem alakulhatott itt ki, sokkal inkább a stílus pluralizmusa, (a világ egységét tagadó irányzat), sokszínűsége jellemzi az itteni törekvéseket." „A főváros közelsége miatt sokan Budapest kihelyezett bástyájának, művészeti elővárosának látták Kecskemétet, ahol ugyan el lehet tölteni művészi munkával hosszabb—rövidebb időt, de a megélhetést már csak a fővárosban lehet megszerezni... Kecskemét nem tudta eltartani a falai közé fogadaott művészeket..." Jóllehet, hogy 1911-ben, a Művésztelep létrejöttekor, Nemes Marcell műgyűjtő által a városnak ajándékozott 80 darab képből álló gyűjtemény gyarapítására kapott megbízást a Művésztelep, de ez több megkötöttségével sokat vétett a művészi szabadság ellen. Ennek keretében a városrendezési feladatok alkalmával áldozatul eső épületekről, háztömbökről dokumentum értékű képeket kellett festeni. Feltételül szabták azonban a valóság- és a természethűsé-