Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A földesúri joghatóság

avatkozott, viszont fordítva, amikor a Koháryak kerültek perbe a kecskeméti nemesekkel, akkor a város támogatta a Koháryakat. Érdekes ez annál is inkább, mert a legtöbb városban éppen ellenkezőjét tapasztaljuk."

109 Kecskemét esetében a jó viszonyt a már említett gazdasági érdekközösség felismerése eredményezte, amelyet állandóan szem előtt tartott mindkét fél. Ahhoz azonban, hogy e felismerés megszülethessek, az általánoshoz képest modernebb gondolkodásmód volt szükséges, a városi tanács részéről pedig mozgékonyság, kompromisszumkészség és jó taktikai érzék. Ezek mindegyikéről tanúbizonyságot tett mindkét fél a tárgyalt évszázad folyamán. Számtalan adat bizonyítja, hogy a Koháryak a saját „osztályos társaik", a nemesség és a nemesi vármegye ellen léptek fői, miközben azt sem nézték jó szemmel, ha valaki a kecskemétiek közül armálist szerzett.

110 Többen úgy is megpróbáltak különleges jogállást szerezni maguknak és családjaiknak, hogy helyi nemesi famíliákba házasodtak be, így a Sárközyek, akik azelőtt az uraság cenzusába fizettek, de fiaikat a Fráter családba beházasítva kis részecskéket szereztek, s „fundusaikat szabadságba akarják tenni" — ez tendenciózus folyamat, írja Tihanyi Dániel inspektor Koháryhoz 1777-ben.

111 Az ilyen törekvések a földesúr — sa város — érdekei ellen hatottak, csakúgy, mint a possessionatus földesurak próbálkozásai, hogy az adót emeljék.

112 A város számára a Koháryak földesúri hatalma menedék is volt mások anyagi követeléseivel szemben, hiszen ahogyan Koháry István megfogalmazta: „Kecskemétet több famíliákkal együtt emberemlékezetül" úgy bírja, hogy bizonyos szokott „pénzbeli summájukat az város esztendőnkint tartozott készpénzül kiszolgáltatni és se dézsmával, se egyéb szolgálat109. uo: Nagykőröst, Csongrádot, Hódmezővásárhelyt, Sárvárt és Simontornyát említi ellenpéldaként, de ide sorolhatjuk Ceglédet is. 110. BOROSY: 1984. 1862. sz. regeszta: a Koháryak nem ismerik el kecskeméti Pető Bálint armálisát, uo. 1666. sz. regeszta: Patai András nemességét ellentmondással fogadják, mondván: „nemesi állapotával az ő jogaikat sérti". 111. BBKL C-K. Pars. II. 4913. 112. így történt 1777-ben, hisz amikor a kecskemétiek „felhozták az adót", panaszkodtak Kohárynak, hogy „Vay uram a puszták árendáját, városi cenzusát is fölemelte", uo.