Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Tisztségek — tisztségviselők — hatáskörök a város új szervezetében

nemesi kézben volt, de ha —egy apró vargabetűt téve — megnézzük a többi főtisztviselő, tehát az 1840-ben a „Polgári elöljáróknak" nevezett személyek származását, kiderül: az össszesen 140 főt számláló elöljáróság az adott pillanatban 138 betöltött állásában csupán 13 nemest találunk. Legtöbbet tehát a tanácsnokok között, a legkevesebbet (2 személyt) a választott közönség soraiban.

332 Nem volt nemesi származék ekkor a főjegyző, a szószóló, a számvevő, s mint említettem a második bíró sem, hogy a legfontosabb tisztségeket soroljam. Az adatok jelzik az 1820 után egyre látványosabban érvényesült tendenciát. Amikor a tisztségviselőválasztások a választott közönség és némileg a vármegye befolyása alá kerültek,

333 a nemesi származásúak száma fokozatosan csökkent a megnövekedett létszámú helyi vezetésben. A városi polgárság jutott meghatározó szerephez, miközben a nemességnek azok a képviselői maradtak meg a helyi politizálás felső régióiban, akik tanult, jogvégzett emberek voltak. A polgárság mind erőteljesebb szerepvállalásához hozzájárult az is, hogy 1835-ben a város megszabadult az úriszék, a földesúri inspektorok, tehát a Koháryak gyámkodásától, s ettől kezdve valóban önállűan intézte belügyeit, a 140 fős vezetőtestületen keresztül. A helyi fejlődés irányát természetesen a kor szelleme és meghatározó folyamatai is megszabták: a polgári átalakulás előestéjén, a reformkorban vagyunk. A fejlődés sajátos, ugyanakkor magán viseli a középeurópai jellemzőket, hiszen nem tévedés azt állítani, hogy a város nemes vagy megnemesedett, vagyoni viszonyai miatt is tekintélyes vezetői indították el azokat a földvásárlási akciókat, amelyek lényegében a földesúri függőség megszüntetését eredményezték. Ennek érdekében is serkentették a városi lakosságot — vagyoni helyzetük mértékében — helyi felhasználásra kerülő adók fizetésére, gyakorlatilag a közteherviselés kívánalmai szerint. Kecskeméten is a polgárosuló nemesség volt a fejlődés rugója, majd a 19. század elején, amikor éppen a saját tevékenysége következménye332. uo. 333. A már idézett 1822-es és 1830-as szervezési szabályrendeletek is előírták, hogy a tisztújító közgyűlések elnöke az illetékes alispán legyen, ami a tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint meg is valósult, uo. IV 1504. a. 1830. november 29. és számos restaurációs jegyzőkönyv.