Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Electa Communitas

magisztrátus színe elé akart volna menni „Fő Bíró úr által tsak azért, hogy a Tanáts Gyűlésébe jelentés nélkül be mert menni, mind O mind az egész Communitas, nem tsak kedvetlen szavakkal meg támattatott, hanem az ajtón állo Polgár bé tsengettetvén, ez is meg pirongattatott, Miért hogy a be menni akaró Electust meg nem fogták, és le nem tartóztatták" (sic!).

299 A beadvány —joggal és erőteljesen sérelmezi —, hogy a két testület egymásnak alárendelve nincsen, hiszen mindketten a közboldogság előmozdítása érdekében munkálódnak. Semmit nem használt az electusok kesergése, hiszen 1825-ben már azt határozták el, hogy királyi döntéssel viszik kenyértörésre viszonyukat a magisztrátussal, amíg a rendelet meg nem érkezik, nem hajlandóak a tanácsüléseken részt venni. Teszik ezt azért, mert a közös megbeszéléseken hozott határozatok sorsa előttük ismeretlen marad, hiába tárgyalnak meg minden „Hites kötelességünk szerént reánk tartozó mindé féle" ügyet, szócséplés az egész. írásbeli információt követelnek, követelik, hogy az electusokat hívják meg minden olyan ügy tárgyalására, amelyben véleményező joggal bír a választott közönség.

300 Ugyanitt azt is neheményezték, hogy a tanácsülési jegyzőkönyvekben rosszízű, sokszor bárdolatlan bejegyzések szerepelnek, amelyek az electusok tekintélyét lejáratják. Éppen emiatt is, igaz egy más alkalommal, de jegyzőkönyvbe foglalták az igazság kedvéért és az utókor számára azt az esetet, amikor Szeles József szószóló, több electus társaival elhagyta a tanácstermet, amely ügyet a magisztrátus protokolluma úgy tárgyalt mintha az electusok türelmetlenül, tárgyalóképesség hiányában vonultak volna ki a gyűlésből.

301 Talán kicsinyeskedésnek, személyeskedésnek tűnnek ezek az esetek, mégis arról van szó: nem tudott gyümölcsöző munkakapcsolat kialakulni a két testület között. Sem szervezeti keretek nem jöttek létre, s a személyi feltétlek sem voltak ehhez adottak. Tehát a magisztrátus féltékenyen őrizte hatalmát, az Electa Communitas pedig önmaga képtelen volt érvényesíteni jogait. A magisztrátus úgy ítélte meg, hogy az Electa Communitasnak csak „consultatios" joga van, s „a ki 299. BKML IV. 1504. c. 111-97/1824. 300. uo. IV 1503. a. 1825. 174. sz. 301. uo. 218. sz.