Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Electa Communitas

közönség újakat javasolt. Újabb vizsgálat után írták ki a választást, s a deputáció jelenlétében az Electa Communitas 100 tagját és annak szószólóját, Kolozsváry Istvánt megválasztották. Az így újonnan hivatalba lépett Electa Communitas választott főbírót, Bodogh Antal személyében. Mivel a magisztrátus létszámában üresedés nem volt, szenátorválasztásra sor nem került, megtörtént viszont az összes hivatalban a tisztújítás. 06 Bár a viták, hatásköri villongások, egyenetlenségekre utaló események adatait bőséggel lehetne továbbra sorolni, ennyiből is nyilvánvaló, hogy a helyi politizálásból részt követelő adófizető lakosság és „választott közönsége" éppen a nemesi vármegye tisztviselőiben talált támaszt törekvéseihez. A nemesi vármegye, amelyet a „feudalizmus védőbástyájaként" szokás minősíteni, esetünkben lényegében már 1786-ban sem, méginkább 1822-ben és utána sem állt ki intézményesen a kecskeméti nemesek törekvései mellett, sőt 19. század első felében már inkább az Electa Communitas, mint a megcsontosodott, földesúri allűröket fölvett magisztrátus mellett voksolt. Ennek a „voksolásnak" természetesen több összetevője van, szerepet játszik abban az a tény, hogy a kecskeméti nemesség egységesen föllépni soha nem volt képes,

307 miképpen az is: a legnagyobb földesúr, Koháry érdekei ellen szólt minden nemesi immunitás, hiszen aki nem fogadta el a magisztrátus hatalmát, Koháryét is elutasította. A vármegye Kecskeméthez való viszonyában jelentős szerepet játszottak a mindenkori királyi hatalom elvárásai, amely elvárásoknak közvetítője éppen a vármegye volt. De éppen 1830ban pontosan királyi leirat is rögzítette az Electa Communitas jogait, amelynek irányelveit már 1822-ben vármegyei tisztségviselők fogalmazták meg. Rendkívül fontosnak tartom e momentumot, hiszen azt 306. uo. 1830. november 20. 307. Annál meglepőbb, hogy NOVAK: 1989. 30.(26. jegyzet) azt olvashatni, hogy „Kecskeméten is városi fennhatóság alól mentesítette magát a nemesség, létrehozva ott is a hadnagyszéket(Révész László, 1956.)"(sic!). Ezzel szemben Révész László miután fölsorol több települést, ahol a nemesi szervezkedést valóban siker koronázta (így Belső Szolnok vmben; Sarkadon, Huszton, Nagyszalontán stb.), így ír: „Végeláthatatlan viszály forrását zúdította volna a város(tudniillik Kecskemét) nyakára az a nemesi szervezet, amelyet az elöljárók és a városi lakosság erélyes ellenállása sohasem engedett kialakulni". Ezt még nyomatékosabban is kifejti: „annyi más várossal szemben Kecskeméten a... jómódú nemesség nem tudott külön nemesi községgé szervezkedni..." RÉVÉSZ: 1956, 10-11, 36-37.