Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A földesúri joghatóság

Kecskemét magisztrátusa minden időben jól látta, hogy „Ketskemét varossának boldogulása és meg maradása egyedül a földes uraságoknak jó indulatú akarattyan fundaltatik, és azért ingadozó fundamentumokon áll, mellyet nem egyébb hanem a magistratusnak a Földes Uraságokhoz való becsületes alkalmaztatása, szíves fogadása és azok jó szíveinek magához vonása erősíthet meg".

130 Annak ellenére, hogy a senatus/magistratus legnagyobb része nemesekből állt,

131 a földesúr irányában jobbágyként

132 viselkedett, míg a város lakossága felé maga volt a földesúr: „A kecskeméti népnek söpreje közül sokan, kivált kik nemesi praerogativával dicsekszenek... a Magisztratustul való függést meg nem ösmerik", „ámbár földes úri jussaival, mellyeket bír, végre vihetne, sőtt a belső csendességnek meg tartása miatt köteleztetne is" a város tanácsa, hogy az ilyen népektől megtisztítsa lakhelyét.

133 E Janus arcú kettősség volt a legjellemzőbb Kecskemét önkormányzatára, így érte el, hogy élet- és működőképes maradhatott, így válik érthetővé, hogy a magisztrátus nem „áldozta fel a (helyi) nemesség adómentességének" a communitas anyagi érdekeit,

134 hisz önmagát, „földesúri jogait" sem akarta föláldozni. 130. BKML rV 1501. a. Acta Comissionalia 1789. október 7. 131. RÉVÉSZ: 1956. 15. 132. A kecskeméti bíró, s tanács mint alázatos jobbágy fordul Koháryhoz. BBKL C-K. Pars. II. 4888-1889. 133. BKML rVT 1501. a. Acta Comissionalia. 1786. április 22. 134. RÉVÉSZ: 1956. 19.