Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A földesúri joghatóság

legnagyobb, „potior" földesura lett. Azok a jogok, vagyis „az lakosok törvényeinek ki szolgáltatását, s az város bíráinak és tanácsinak directioját" illető hatalom a Wesselényiektől a Koháryak kezébe került. Földesúri érdekeik elsősorban azt diktálták, hogy javaikat jó karban tartsák, s a földesúri adókat a város lakosai maradéktalanul megfizessék.

101 Ez a kívánalom a földesúr-változás ellenére sem lehetett nóvum a város vezetői számára, hiszen évtizedes tapasztalatok birtokában tudhatták: a földesúr járandóságát, legyen az bárki, ki kell fizetni. A földesúr elvárásai, amik a város közössége és vezetőik számára kényszerként jelentkeztek, sajátos érdekközösséget teremtettek mindkét fél számára. Ennek felismerésén, ki- és felhasználásán állt vagy bukott a város boldogulása, s úgy tűnik ez Kecskeméten igen szerencsésen alakult. Ha a földesúr — s csak a meghatározó tényező, a Koháryak — oldaláról kezdjük az érdekközösség boncolgatását, ismételten utalni kell arra, a már említett eseménysorozatra, amely a földhasználati usus megbontására irányult, ám a földesúr visszalépésével zárult.

102 A Koháryak fennhatóságának időtartama alatt végig megmaradt az a szokás, hogy a város tanácsának jogkörébe tartozott a mezei kertek bérbeadása, a földek határainak „megigazítása", s általában az ingatlan-forgalom felügyelete,

103 de természetesen a földesúr elvi engedélyével, aki azonban gyakorlatilag soha nem avatkozott ilyen ügyekbe. Ennek oka, hogy az a városlakó volt adózóképes, aki földet művelt, gazdálkodott, s „a városi contributiot s terheket inkább" viselhette,

104 ha nem szűkölködött földterületben. A város lakosainak föld viszonyait, azt hogy ki mennyi kertet, szőlőt, legelőt bérel vagy birtokol, birtokait rendesen 101. Egy 1733-as kimutatás szerint a régebbi (antiqua) kecskeméti cenzus 3112 forint 3 és fél krajcár, a Jelenlegi" (moderna) 3122 forint 3 és fél krajcár. BBKL C-K. Pars. II. 4879. Koháry István 1718-as nyugtája szerint abban az évben 1683 rénes forint és 20 krajcárt fizettek a „100 magyar kurta forintokkal együtt", ami a honorarum. uo. Pars. II. 4851. 1764-től évente 4000 rénes forintot volt köteles fizetni Kecskemét az „accidentialis" jövedelmeken kívül. uo. Pars. II. 356. Az adó 1774-ben 4100 forintokra rúgott. A Koháryak egyébként Pest megyei birtokaikról 8000 rénes forintot húztak évente az 1770-es években, Fülekről 6820 forint 94 7/8 dénárt, uo. Pars. II. 7850. 102. SZAKÁLY: 1986. 333. 103. A források gyakorta szólnak „város adománya kertről". BKML IV 1504. a. 1755. uo. IV 1501. a. Acta CommissionaUa. 1786. november 6. 104. uo. Ш 1504. a. 1755. május 27. és TV. 1501. a. 1787. június 13.