Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

ra intézményesen Kecskeméten sem került sor, tagjai mindkét feladatkörben szerepet vállaltak. 1705-ben

72 találkozunk velük utoljára, így önmagát kínálja a feltételezés: megszűnése kapcsolatban áll a Koháryak úriszékének megjelenésével, amely az 1697-es kezdemény után 1703-ban indult, majd 1713-tól rendszeresen ülésezett a városban. Tehát a 40-50 főt számláló esküdti testület, amely közigazgatási és bíráskodási feladataiban is a tanács segítője, sőt egy annál szélesebb társadalmi réteg érdekeinek képviselője is lehetett, a földesúri beavatkozás okán megszűnt létezni. Pedig ez a testület az önkormányzati demokrácia kialakulását segítő szervezet lehetett volna, hogy ne csak a már említett, s meglehetősen szűk elit érdekei kerüljenek felszínre. Éppen Nagykőrös példája lehetne az ellenpróba, ahol a senatus (tanács) mellett kialakult és 1817-re polgárjogot nyert a „convocatus" intézménye (a „nagytanács" /képviselőtestület/ jogelődje), mert „noha a' Tanács kormányoz, mégis azért szükséges, eleitől fogva, szokás is volt" némely „fontosabb Tárgyakat az értékesebb polgárokkal, és ezek által az egész néppel közleni."

73 Bár Kecskeméten is van arra adat, hogy némelykor, elsősorban főbíróválasztás idején nagyobb számban megjelent a város lakossága, s a fontosabb rendelkezéseket meghallgathatta, sőt az 1768-as évből „tizedgyűlésekről" is tudunk,

74 de a — későbbi terminológiával élve — „külső tanács", amelynek csírái kialakultak, elsorvadt már az 1700-as évek elején. Talán ez is magyarázza a tanács magas létszámát, amely akkor is népes, ha 24 fővel számolunk, hiszen 12 tagú „belső tanács" volt a gyakori.

75 Továbbá a „külső tanács" hiánya miatt is sűrűsödtek olyan nyira a társadalom belső feszültségei, hogy 1786-ban „Királyi Commissio" volt kénytelen foglalkozni a város belügyeivel,

76 hiszen saját polgárai jelentették föl a város vezetését. Nem lehet véletlen az sem, hogy éppen egy ilyen, bár későbbi (1822) vizsgálat eredményeképpen szorgalmazták az „Electa Communitas" 72. BÁLINTNÉ: 1979. 24. 73. PML nko, Nagykőrösi város zárt levéltára, Nagykőrös város „Rendszabása" 1817. 32. pont. 74. BKML IV 1501. a. Acta Comissionalia 1786. október 4. 75. uo. A magisztrátus válasza a vádakra. 76. Nem egyedi az eset Kecskemét történetében, 1822-ben ismét „feladták" a tanácsot némely kecskeméti polgárok.