Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

A TANÁCS „A Bírák Restauratioja régi szokás szerint ekképen következik: Anno 1757 közelgetvén a Bírák esztendeinek vége die 23 április a Tanács egyben gyűlt és mivel mind két Religion levők igyekeztek némellyek halálával és erőtelen voltokkal meg kevesedett számát a Tanácsnak, a szokott 24 számra ki pótolni, tehát azon napon mindenik rész a maga felválasztottait a fő Bírónak be jelentvén úgymint Antal Istvánt, Szekeres Andrást, Barát Ferencet a katolikus rész. Deák Mihályt és Szeles Jánost penig a Református rész proponálta. Melly propositioját értvén a Tanács és azon felvalasztottak erant elülfordulhatott consideratiokat superalvan mindnyájan a Tanács eleibe állíttattak és a Fő Bíró által declaráltatván, egyenlő consensussal acceptaitattak és a Táblához ültettek...'

68 Egy adott pillanatban a tanácstagok számáról, megválasztásuk módjáról, s a tanács összetételéről tájékoztat e leírás. Azt azonban, hogy ez esetben a „régi szokás", a „szokott 24 szám" milyen időhatárig nyúlik vissza, már sokkal bonyolultabb megállapítani. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a tanácstagok fele-fele arányban a katolikus, illetve a református hívek közül kerültek ki az 1680-as évek végétől.

59 Miképpen az is régi, több évtizedes hagyományra nyúlik vissza, hogy az egyszer megválasztott tanácstag haláláig vagy „erőtelen" voltáig viselte tisztségét.

60 58. BBKL C-K. Pars. III. 435. 59. SZABÓ, kézirat. 60. BÁLINTNÉ: 1979. 24. Több adat is bizonyítja, hogy a szenátorság nem volt „nyugdíjas" állás. Ha valaki hatalmával visszaélt, elcsapták. így Fekete János szenátor, aki bizonyos jogtalanul magánál tartott jószágok miatt, „ex numero senatus expungáltatvan" becsületétől megfosztatott. BBKL C-K. Pars. III. 496. Még rosszabbul járt a tolvajláson rajtakapott Somodi(sicl) tanácsnok, aki a „tanácsterembe belopakodott... és a cipőjében ezüstpénzeket vitt ki", amely gálád dolgot hosszú ideig cselekedte. 1756-ban, a „tanácsháza előtt lefejezték". SZABÓ, kézirat.