Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
— Sz.) Az eredeti címer Siebmacher értesülése szerint a bizáki Puky család birtokában volt. 1 Nem vagyok járatos a címertanban, ne kívánjon hát senki tőlem heraldikai elemzést, helyette pusztán egyszerű leírást. A címerpajzs fölött háromágú korona, rajta áll egy fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal. A koronából kétfelé levélkoszorú omlik alá a jezsuita főpapok címerének szalagdíszei mintájára. Mintha a korona alatt valami emberi fő rejtőznék nyakastól, gallérostól, nyakékével együtt holmi erősen stilizált álarc mögött. A pajzs az odaképzelhető mellet takarja, s rajta újra előlép a már említett fehér galamb, mely ismét olaj ágat tart csőrében, ill. a fönti ábrázolattól eltérően már szárazon lépdel. Föltételezem, hogy másnak szintén egyházi személyt, régi kálvinista fogalmazásban „belső renden lévő" lelkipásztort juttat eszébe a fönt leírt látvány. Közelebbről Noé bárkájának szárnyas lakóját, aki kirepült megszemlélni a vizek elapadását, és visszatért először dolgavégezetlenül, majd mielőtt a bárka fönnakadt volna az Ararát hegyén, újra hozza csőrében az olajágat evangéliumi ígéretével, az örömhírrel, akárcsak nekünk Picasso madara. (1. sz. tábla.)Bevallom, nekem nagyon megtetszett ez a címer már akkor, mikor még csak az 1687. szeptember 1-i királyi oklevél volt a kezemben. Elképzelem a család istenes megnyugvását a gondviselésben: immáron újra megerősítették ősi jogaikat. Viselhetik címerüket „csatákon, harcokban,párviadalokon, hadgyakorlatokon, pecsétjükön. . ." El nem mulasztották volna hát odaütni aláírásuk mellé, miként meggyőződhetünk erről egyik szerződésük hitelesítőinek aláírásából: előttem (tisza-)Füredi László s. k., Előttem Budai (?) Liptsey György s. k., előttem nemes Kiss István s. k., Tasnádi Sz. János s. k., Tasnádi Székely Samuel s. k. (Az oklevél kiállításának éve 1764.) Föltehetően kinagyolta fönti címerüket a kőműves tasnádi házukon, nehogy beszállásoljanak oda holmi lovas vitézeket. Az I. Lipót megújította armális fölsorolásában családi üstjük címerét is elképzelhetjük, hisz volt szőlejük, szüretkor pedig dukált a tejfölös 1. Bizáky Puky Károly, Tekintetes Pest, Nyitra és Nógrád Vármegyék Táblabírája: A Magyar Haza. Pesten, 1833.
