Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

tak át a városon. Bejövetelkor legelső gondjuk volt a toronyból a harangozókat leverni s a torony kulcsát elvenni. Harmadnap még egy csomó lovas visszajött, körülfogták a parókiális házat, de akit kerestek,

28 és szerettek volna elcsípni, nem találták itthon. 29-kén már jött az országbiztostól egy levél, melyben 48 óra alatt Pestre küldendő 100 kocsis parancsoltatott. Augusztus 13. vége lett a komédiának, lerakták a fegyvert Világosnál, és lett belőle 20 évig tartó tragédia. Hordoztuk a nyomorúság nehéz igáját, mígnem aztán 1867. február 20-kán a 2-dik magy. minisztérium kineveztetett. 1850. február 15. Elkezdett áradni a Baker (a Dunának Szentmilóst átszelő holtága — I. B.l, a felső kis hidat kezdték délben kiszedni. Szombaton délben már erősebben jött a víz, délután a hídon alóli töltésen átcsapott. Vasárnap a Székszél felől lévő házak körül voltak vízzel, az egész Vásárállás vízben állt, már szinte a két parókia. Isteni tisztelet egyik templomban se tartatott. 18-kán délután Tömpör felől került a kertekbe, de csak a lapályosok közül vett el egynehányat. 19-kén kezdett apadni. A kecskemétiek siettek jót tenni, hoztak a károsultak számára kenyeret, szalonnát stb., melyet mivel a víz miatt nem lehetvén a városba bejönni, a Kenyérváró hegynél

29 vagyis a Keselyesnél szolgáltattak által az illetőknek. Augusztus 29-kén jött hozzánk mintegy 340 gyalog és 150 lovas német katona a fegyvereket beszedendő és a betyárokat lefogandó. Szeptember 1-sőn elmentek. 1852. április 4-kén rabolt ki 4 zsivány reggeli 6 órától 9 óráig Szabadszállás és Bösztör (Szentmiklós-Szabadszállás fele útján — 28. Fördős Lajos (1817-1884.), Kunszentmiklós híres prédikátora gyújtó beszédeket mondott a szószékről, és emlékezetes népünnepélyt rendezett a függetlenségi nyilatkozat megérkezése után 1849-ben. 29. Tömpör, Keselyós (v. Keselyes): kunszentmiklósi dülók nevei; „Könyérváró Hogy" a vízöntötte lapályból kiemelkedő hajlat, ahova a kenyerező gazdák kihordták a pásztorok elemózsiáját.