Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

Február 2—3-kán az ispán kiparancsoltatott 90 hajtót és 15 puskást a 3 faluból. Felmentünk a Ploptyis hegyére (Hunyad m. — I. B.], hol gyönyörű erdeje volt az öregúrnak. Innen átcsaptunk a máramarosi szomszéd erdőbe is. Mellém 2 oláh volt rendelve, kik szüntelen mellettem voltak, és csak akkor szabad volt nekik lőni, mikor már én kilőttem fegyveremet. Két szép hajtást tettek, az elsőben 11, a másodikban 9 őz volt és egy vadmacska. A sok közül csak a macska lett a miénk, amazok közül is sebesültek meg, mert a havon meglátszott a vércsurgás, de egy se esett el. Éjszakára az erdőn háltunk rettenetes tűz mellett, másnap 9 nyúllal cammogtunk hazafelé; én medvét vártam nagyban, de biz abból semmi se lett, pedig bíztattak, hogy majd látni fogok. Február 8-kán Berkeszen (Szabolcs m. — I. B.] t. Katona László és Pál úréknál, 9-kén Pelei István úrnál Kócéron, 10-kén pedig báró Wesselényi Farkas úrnál ebédeltünk. 12-kén bevégeztük 3 hétig tartó utazásunkat. Március 5-kén ismét vizsgát adattam a gyerekekkel sok úri egyének jelenlétében, 7-kén pedig — bár nagyban marasztaltak, fizetést is többet ígértek -, odahagytam állásomat, de örökké emlékezetes előttem a pelei kertbeni kis lakásom. Március 11-kén ismét subscribáltam [ti. beiratkozott — I. B.l, 29-kén visszatettek ismét elébbeni grádusomba. Április 19-kén már vésztői legátus voltam, s lestem ott a kócsag madarakat. Június 7-kén szabadszállási (Fölső-Kiskunság — I. B.] legátus koromban a szószéken eleredt az orrom vére, s félbe kellett néhány percig hagyni a prédikációt. Július 1-sőn reggel 4 óra iránt, délután pedig esi 8 óra után földindulás volt, sok kémények lehullottak, 2 szoba a kollégiumban is megrepedezett. 2-kán ismétlődött 10-11 óra közt reggel, én majd elbuktam az iskola és templom közt. Szeptember 8-kán indultam el suplikációba Somogyba, s 18-kán értem haza, s láttam meg újra szülőföldemet s a két hónap híján 7 évig nem látott atyámat, anyámat és testvéreimet, atyámfiait, régi jó ismerőseimet. November 3-kán leesett a hó, s lett nagy tél, és tartott március 15-kig 1830.