Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

húszast nyomtam a magam részire más kettőt adván érte, Felsőbányán a bányákat, Fernezelyen az olvasztó kemencéket szemléltük meg. Ákoson ebédeltünk egyik útitársunk édesanyjánál az odavaló lelkésznél. Itt szétoszlottunk ki-ki a maga egyházába. 15-kén Géresen voltam. Feltűnő volt előttem azon szokás, miszerént mielőtt a textust felvettem volna, pihennem kellett, míg a nép felállva az orgona kíséretében elénekelte ama 4 sorból álló kis éneket, mely így kezdődik: „Atya! Fiú! Sz. lélek! vigyázz híveidre. . stb. 17-kén elhagyva Gérest már Erdődön (Szatmár m. — I. B.] nézegettem a 4 tornyú Rákócziak régi várát. Június 16-kán lett 5 deák katonává.

16 Háromnak azonnal káplárpálcát nyomtak kezébe a verbunkosok. Vígadtak szokásképpen, de 28-kán már hogy terhükre ne legyen, elszedték tőlök, s magok vitték minden poggyászokat Pest felé, gyalog, bakancsos kísérők mellett. Július 25-kén halt meg az a 4 éves, de 94 fontot (52,64 kg -I. B.] nyomó kisleányka, kit szülői mint ritkaságot Komárom megyéből hoztak le Debrecenbe mutogatni. November 16-kán meghívatott tiszt. Zákány József pedagógia professzora magához egy kis beszélgetésre. Elmenvén hozzá azt kérdi tőlem: nem volna-é kedvem egy tisztes úri házhoz falura kimenni instruktornak. „Felelni hamar nem tudok, mondám, egy kevés időt kérek gondolkozásra." „Nem is éppen rögtön kell menni, majd csak még január végén, addig tessék gondolkozni." December 25-kén a sok kócsag madárról híres Füzesgyarmaton voltam legátus, de egyet sem láthattam, mert tél volt az idő. Papom volt az a ritka becsületességű s szónoklatáról híres, munkáiról nevezetes Gacsári István. Rávettek barátim, hogy mondanám el egy közkézen forgó prédikációját, mit megcselekedtem. Azt kérdezte, mikor a szószékről lejöttem: „Kinek a munkája ez, öcsém uram?" Nyújtom át az írást, s látja, hogy saját neve van alatta. Egy jóízűt mosolygott, s monda: „Ugyan hogy tudták ezt ennyire travesztálni?" 16. Királyi rendelet csábította a nagyobb deákokat a katonai szolgálatra, mivel kellett az írástudó, azok meg jelentkeztek a gyors előmenetel reményében.