Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Földvári Antal Naplója
én kedves papom: „Tudja-é, legátus uram,hol járunk?" Én felelém: „Nékem tán a 70-ik nagyapám sem járt ezen a tájon soha." Monda erre: „Ez itt Keresztszeg mellettünk, melynek végin most haladunk. Itt sírdombok vannak lábaink alatt, ez a hely az, hol az 1290-ik évben IVik Lászlót a kunok meggyilkolták." Ennek hallására kissé különös gondolatok támadtak lelkemben, s szólani darab ideig nem voltam képes. Végre megszakította a hallgatást egy utánunk jövő kocsi, kit a tisztelendő asszonyság utánunk küldött, de már nem tellett bele egy fertály, mikor Berekböszörménybe, a tetthelyre megérkeztünk. Felzörgettük az alvókat: egy hófehér hajú ősz öreg férfi és egy tisztes ősz nő fogadtak. Először megijedtek, hogy tán valami nagy baj van, de később megtudván, hogy az egész csak unalomból történt, leginkább pedig tréfából, szívesen, de igen szívesen fogadtak. Ipa és napa volt ez a kedélyes tisztelendőnek. Az öreg — színre jókedvű — csak ennyit mondott: „Hogy egy fertály egyre így bezörgetni éjnek idején, s odahagyni otthon ifjú nejét, kivel még esztendőt sem töltött, ez már sok. Ö ezt nem tette volna meg abban az időben a portugál király nagy gyémántjáért. Miután elbeszéltük az indulásunkat kocsin, jót nevetett, csak annyit mondott: „Mért nem izent fiam uram? Én befogattam volna." Mi ezen jót mosolyogtunk. Hát hogy van mégis, hogy kocsin jöttünk? — kérdezték. Mondtuk,hogy egy fertálya sincs, hogy felvett. Míg így beszélgettünk, miután rettenetesen várt vendégek voltunk, elkészült egy olyan vacsora, mely ebédnek is sok lett volna. És tartott 2 óráig. Az öreg ismételte, pedig amint monda, ideérkezésünk előtt csak egy pár fertállyal feküdt le, s fejezte be vacsoráját. Két órakor lefeküdtünk, öt órakor ismét talpon voltunk, s indultunk haza. 1826. március 26-kán Gálospetriben (Bihar m. — I. B.] voltam legátus. A papom Deáki nevű 50-60 közt gázolta éveit. Debreceni deák korában szenior, 14 nagyon becsületes s okos ember. Hívei szerették; helyben nőtlen volt (!) ugyan — gazdasszony lakott házánál 14. A kollégiumi deákok önkormányzati szervezetének (coetus) választott elnöke, aki a rektor után következett rangban, és közvetített a rektor meg a diákok között.
