Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

terményeinek tizede képezte a török kincstár bevételét, ill. a katonai, polgári tisztek jövedelmét, az erődök fönntartásának költségeit. Az összeírást időnként megismételték, így a budai szandzsákot szintén újra leltároztatták 1559-ben. Az adóbiztos megkapta az előző összeírás egyik példányát, s ennek adatait a helyszínen ellenőrizte a török deák, aki fölolvasta a listát magyarul, és bemondás alapján följegyezte

2 az elhunytak és élők nevét, az újonnan beköltözötteket. így készült hát az új cenzus, melyet megbízható forrásként használhatunk mindmáig demográfiai, népvándorlási, helytörténeti, névelemzési célra. Az összeírónak nyilván tudnia kellett magyarul annyit, hogy értse a magyarok válaszát, s ugyancsak természetesen nem lehettek magyarok az összeírok, mivel azok nem tudták volna megírni a török fordítást, hisz magyarul sem igen tudtak még írni a Kiskunságban, s abban sem lett volna köszönet, ha magyar írja össze honfitársait. Persze megtanított a török éppen elég magyar ifjút betűvetésre, kardforgatásra, de török módra, s nem nálunk, hanem valahol a Márvány-tengernél: mint Szulejmánt, az első budai beglerbéget vagy Ibrahim Müteferrikát, aki meghonosította odakint a könyvnyomtatást. Gyanú támad bennünk, hogy hagytak maguk után „bizalmit" a törökök mindenhol, mint ahogyan mindenkori későbbi — ill. nyugodtan elmondhatjuk: nem is olyan régi — megszállóink tették, mert hisz aligha vallott volna saját érdekei ellen a szegény kiskun adózó a terménytized kiszámításakor. És különben hogyan tudta meg a budai török harmadnap reggel, hány szöget vertek engedély nélkül a kecskemétiek a templom ajtajába? (Meg hát ugyan hogy került volna különben Fülöpszállásra Kapidán, Szabad2. A török magyarországi bevételei csak egyharmadát fedezték kiadásainak: évi 300 ezer aranyba került itteni támaszpontjainak fönntartása. Káldy-Nagy: Szulejmán. Budapest, 1974. 179. 1.