Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

évszázadban sokszor az előbbi századot idézik. Bél Mátyás honismereti följegyzései híven mutatják a Kiskunság tetszhalotti állapotát egészen a XVII. sz. második feléig, és itt emlékezzünk arra, hogy milyen kevés eltérés van Oláh Miklós meg Bél Mátyás tájleírása között. Valahogyan a harmincas évek emlékezetes filmje, a Hotel Imperial jut eszünkbe,melyben Greta Garbó partnere mondja ki maradandó ítéletét: „Az emberek jönnek, az emberek mennek, és nem történik semmi". Vanitatum vanitas! Itt és most azonban eszünkben jut W. Wordsworth magával ragadó verse, a Heten vagyunk (We are seven) rendíthetetlen gyermeki hiedelme: testvérei ugyan ott vannak elhantolva a temetőben, ő azonban úgy játszik velük sírhalmuk mellett, mintha élnének. Bizonyára megbocsátják kun őseink, hogy mi is megbolygattuk emléküket; kedvesek, bármilyen sápadtra betegítette arcukat a halál. Egy korabeli közhely szerint: videant consules. Manapság az olvasóé az ítélet joga, döntsenek hát mások! Irodalom Baksay Sándor: A Jász-Kunság. In: Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben. 7. köt. Budapest, 1891. BakyJános: Az 1791-dik Esztendőben Nemzetes Senator Idősb — és egyszersmind Districtualis Assessor Ur által Kun Szent Miklós Heljeségéről készített és dolgoztatott História. . . Orsz. Széchényi Könyvtár. Fol. hung 2315. Baski Imre: Kun eredetű neveinkről. In: Honismereti Közlemények. 11-12. (77-91.) Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyv. VIII. kiad., Budapest, 1888. L. Fekete Gy. — Káldy-Nagy: Rechnungsbücher Türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen) 1550-1580. Budapest, 1962. Fenyvesi László: A Kiskunság a török időkben. In: A Jászkunság kutatása. Kecskemét-Szolnok, 1987. Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Budapest, 1942.