Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

Vízvötte világunk Visszatérve Bél Mátyáshoz: ő nyári időben járta meg a Kiskunságot, ezért szóljunk helyette a hajdani „vízvötte" világról. Vizeink forrása az Alpok keleti nyúlványain fölgyülemlett hó, melynek olvadása meg a tavaszi eső megduzzasztotta a Dunát, s gátak híján a folyó elárasztotta a Fölső-Kiskunság laposait fölülről az ócsai Turjánon keresztül, ill. a dömsödi árvíz az Agyagos medrén át, no és vizes években ez utóbbitól lefelé szinte mindenhonnan. Úszott a Kiskunság Bugyitól Bajáig, ha „mögindut a főd árja", s elakasztotta a döcögő szekeret a fülöpszállási Akasztónál. Ilyenkor aztán ki sem ereszthette fogatát a redemptus gazda egészen a halasi Eresztőig. Egy XVIII. sz. eleji szentmiklósi följegyzés szerint: „a Turján oly sok vizet öntött, hogy annak elapadását nem remélhettük. Nagy a drágaság. . ." No persze azért nem kell sajnálni őket mert ilyenkor aztán megkotorták a Bakért, meghúzták a bábonyi Jónás erit, más nevén a Csintovát, s még Pestre is jutott a zsákmányból. ,,A' mi a' Határ laposabb részire ki öntettni szokott vizet illeti, ez károkat nem okoz, sött inkább kaszállóinkat termékenyebbé teszi. . . De miólta. . . az Ótsai Turján sem küld föld árját, azolta szalmával kell fűtenünk 's marháinkat eledelektől megfosztyuk, és tarlót kaparunk, az az a' leg jobb trágyát haza hordjuk. . ." Valahogyan úgy képzeljük el a XVI-XVIII. sz. alföldi közlekedését, ahogyan még közvetlen tapasztalásból beszélhetnek róla a csatornák előtti szentmiklósiak, akik 60-70 évvel ezelőtt nekibuzdulva kocsira ültek kiöntések idején, Kunpusztának (a mai kerekegyházi pusztának) fordították a rudat, és aggódó csöndben várták, hogy mi éri majd őket a szedriai Peták-csárdánál, bár néha szerencséjük volt, mert alig csapott föl a kocsideszkán a kátyú vize. Ám mindennél érdekesebb, hogyan vergődnek Jókai „Egy magyar nábob" c. regényében Kárpáthy János úr lovai Szabolcs megye mérhetetlen sarában a Törikszakad csárdához vezető úttalan úton: „. . .fergeteges idő van odakinn a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, szakad az eső két hét óta,. . .minden ér kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés helyén, gólya szánt, kacsa költ a drága tengeri közt."