Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

ben szereplő legelő becsértéke 1200 forint, melynek 5%-os kamata 60 forint, tehát ugyanannyi, mint a fold hozama minden évben, vagyis 20 esztendő alatt éppen 1200 forint.

22 A továbbiakban Kollonich üzen a Német Lovagrend nagymesterének: elintézi, hogy félmillió aranyért megkapják a 700 ezer forintra becsült Jászkunságot. A bíboros egyidejűen fölajánlja a társulást a lovagrendnek, mert így a német nemzet és a katolikus vallás erősödik Magyarországon („die deutsche Nation mehr in Ungarn fermegesetzt werde, und die catolische Religion mehr anwachsen mőge. . .") Mai embernek az a benyomása, hogy nincs tudomása a katolikus jászokról Magyarország első zászlósurának, vagy ha igen, többre becsüli az üzletet, mint jász híveit. Most már azonban térjünk a lényegre röviden: a királyné testvére a lovagrend nagymesterének, Ferenc Lajosnak, Pfalz—Neuburg hercegének, aki 560 ezerért megvette a 679.662 forint becsértékű objektumot (Bécsi Hofkammerarchiv. Ung. Hoffínanz.1702. márc. 22.) Kollonich beszállt az üzletbe csendestársként. Gyanúnk támadt mégis, hogy jutott valamicske a nagyúri zsákmányból az összeíró Pentznek szintén. Baky János, szentmiklósi szenátor vall erről (Az 1791-dik Esztendőben Nemzetes Senator Idősb BakyJános és egyszersmind Districtualis Assessor Ur által Kun Szent Miklós Heljségéröl készített és dolgoztatott História. . .): „. . .hihető, hogy a Conscriptio (ti. az összeírás) hibás, mint ahogy az is, mert ebbül nem tsak ezen égy Familia (ti. a Vég család) maradott ki, hanem ki maradott ezen kivül Atzél, és Szikra, kiknek az elei már a multt (ti. a XVII Században Tanátsbeliek voltak. . ,"

23 És tegyük hozzá azok nevét (Katona György, Jóború Sámuel), akik szintén hiányoznak Pentz listájából. Van hírünk a Kunságból másokról szintén, olyanokról, akik rosszat sejtettek a számbavétel miatt, és hajlandók voltak áldozatot hozni, ha mellőzik óket. A tény tény marad: az eladás bonyolítói, tehát a jövendő vásárlók abban voltak érdekeltek, hogy minél kevesebbre értékeljék a Jászkunságot feledékenységük22. Illyés B.: Tamásdi Székelyek családi iratai. Kézirat, 33. 1. 23. BakyJános kézirata. In.: Illyés B.: „De jol esett. . ." 25-48. 1.