Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban
Káldy-Nagy szerint.) Könnyen elképzelhető, hogy egymást váltó lovasok bonyolították le summásan a falubeliek vásárlásait. Csak az a kérdés most már, hogy mi módon szerezhette be a fülöpszállási kalmár azt az árut, amit nem tudott előállítani a háziipar. S itt meg kell mondanunk: nem tartjuk kizártnak, hogy a kiskunsági kalmár olyan kereskedő, akit „görög" néven emlegetnek később (görög=kalmár). 10 Ezek a balkáni kalmárok iskolázott nép,később jut belőlük mind Szabadszállásra, mind pedig Szentmiklósra kecskeméti központjukból (Compania). Az égő budai várból szerencsére kimentették a török számadásokat, s ezek földolgozása után Fekete L. és Káldy-Nagy Gy. könyvéből (Rechnungsbücher türkischer Finanzstellen in Buda 1550-1580) megismerkedünk a XVI. sz.-i áruforgalommal. Szárazon, 11 tehát szekéren, kocsin, lóháton szállítottak kisebb terheket, s a Dunát használták vízi közlekedésre. Harminc-negyven tonnás naszádjaikat emberek vagy lovak vontatták, mégpedig az akkoriban főmederként hajózható (mai kis—dunai) ág vizén. Mindez azért fontos a Fölső-Kiskunság életében, mert Dömsödnek török helyőrsége van, a naszád tehát kiköt, s ilyenkor szabad a vásár. Keresett ízesítője a töröknek a köménymag, bors, paprika, a „zafran" néven kedvelt sáfrány, mely későbbi fűszere lett az alföldi gazdasszonyoknak: szép sárgára festette a piaci vajat. 1580-ban ismerte meg a budai török a kávét, 12 melyet olyannyira elszeretett tőle a magyarság, hogy a két világháború között minden valamirevaló háztartás igyekezett szert tenni a rézből készített, hosszú csőszerű balkáni kávédarálóra. Ez igazolta ui., hogy „ősz őse részt" vett szent hajdanban Buda visszafoglalásában. 10. A Jászkunsági .görög" kalmárok a kecskeméti kompániához tartoztak: 13 önálló és 47 társult kereskedő. (Petry Edit: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. sz.-ban. In: Cumania III. 35-6. 1.) 11. Fekete Gy. — Káldy-Nagy Gy. : Rechungsbücher Türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen) 1550-1580. Budapest, 1962. 707-8. 1. 12. L. Fekete — Káldy-Nagy: I. m. 715-26. 1.
