Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

(1743. ápr. 29.) Ennél még érdekesebb örökségben részesül mostohaanyja, az írástudatlan Besnyey Katalin jóvoltából fia az 1775-dik Esztendőben Böjt Más Havának 13-dik Napján: 8 hold (!) szántó, 6 ökör, 2 szekér, 1 fogas, két (eke-)taliga, 5 tésla, 1 kocsi két lóval, 1 nőstény borjú, 1 asztal, 210 forint. Ha pedig majd elköltözik a portáról, „az N.(emesi) Curian lévő minden épületeknek ára. . . Betsü szerént az ő kezében mennyen. . * Zavartalanul gyarapodik Sámuel tisztelendő bátyja, a szerencsés Mihály sógorának, Mátyássy Péternek szerencsétlensége, élhetetlensége, esetleg könnyelműsége miatt. (Mátyássy egyetlen élő fia Besnyey Ilonának.) Szégyenkezve adja elő 1779. szeptember 9-én Apácza-Szakállason, hogy 26 évvel előbb zálogba vette anyai jussát, köncsögi és bócsai birtokát Tasnádi Székely Mihály (felesége nemes Besnyey Katalin) 400 rhénusi forintért, de nem volt képes kiváltani birtokát a lejáratkor, ezért nem egészen világos módon újból elzálogosította földjét harminckét esztendőre Mihály sógora özvegyének újabb 450 rh. forintért, bár már nem bízik magában sem, és 100 forintonként veszi föl nénjétől a zálogos summát. Mondanom se kell, hogy sosem volt pénze Mátyássynak, ezért gyarapodott a Tasnádi vagyon újabb földdel, s Mátyássy valóban megerősíti lemondását birtokáról a győri káptalan előtt (1797. nov. 29.) Gyakorolta családunk a birtokmegosztás mindmáig ismert eljárását, az osztályos egyezséget (1770. okt. 5., 1831. ápr. 24.) Érdekesebb azonban ennél az, ahogyan szemmel tartották Tasnádiék birtokaikat, hisz általában nem földjeiken laktak, hanem prédikátorkodtak sokfelé. Nemes emberek — és más foglalkozásúak — lévén nem gazdálkodtak, hanem bérbeadással — ennek módjáról a következő fejezetben — hasznosították földjeiket, bár azért a körmére néztek ám bérlőiknek, kapásaiknak, kertészeiknek. Ez utóbbiak ráncba szedésén fáradozik a napóleoni háború idején nemes és nemzetes Tasnádi Székely Mihály, akinek kiadja útlevelét Pest szabad királyi városa 1797. szeptember 23-án, hogy akadálytalanul bejárhassa birtokait saját kocsiján, tulajdon lovaival a Pest megyei Vadkerten, a Veszprém megyei Csetényben szőleit, valamint a komáromi Aranyoson gyümölcsösét.