Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

40 juhával Buda eleste után, ugyanígy Rácalmáson Kun Ambrus, ki tudja, melyik kiskun faluból?

5 Milyen néven keressük kiskunjainkat? Buda eleste után aztán fölgyorsult a kiskunok elvándorlása innen a forgalmas országút (Via Regia), tehát a Duna bal partján futó hadi út miatt. Sokukra a „Kun" nevet ragasztotta a befogadó magyar közösség, s megtaláljuk őket az adóösszeírásokban a FölsőKiskunság környékén szinte mindenhol, még egy-két kilométerre Szentmiklóstól a magyarok lakta Szenttamáson is. Saját nyelvén nevezi így magát a kun, s tőle veszi át a magyar is az idegen szomszéd megkülönböztetésére, ill. a török adóösszíró tulajdonnévi funkcióban. Valószínűen Szenttamás végleges pusztulásakor, a XVII. sz. végén ugyanonnan vándorolt be Szentmiklósra a Kun család. A hajdani Kun Jánosné szinte mindmáig emlékezetes csínytevéseiről, ö volt az, aki marokra fogta Pesten a millenniumi panoptikum teremőrének borvirágos orrát mondván: „Ní, emmög ulyan, mintha éne!" Maradjunk még azonban tovább is a kun elnevezésű kunoknál, mivel gazdag eredménnyel kecsegtet állhatatosságunk 4 vizsgált helységünkben: bálában = sólyom (Szabadszálláson a Ballabás család.) balta kun jövevényszavunk. Előfordul Szabadszállás és Szentmiklós között dűlő neveként (Baltahalom), család neveként (Szabadszálláson 1559-ban Balta Balázs, Lajosmizsén két Balta van 1546-ban.) 5. Baray Miklós levélrészletét Fodor Ferenc: A jászság életrajza. Budapest, 1942. c. művéből vettük. Káldy-Nagy: i. m., továbbá a Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546-1562). Ankara, 1971. c. művében betűrendben találjuk a budai szandzsák adózó helységeit, fölöslegesnek tartjuk hát a lapszámok megjelölését.