Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)

BEVEZETŐ

BEVEZETÉS Nyugat Európában a XIII. században jöttek létre a koldulórendek: a domonkos rend és a ferences rend.

1 Az 1210-ben Assisi Szent Ferenc által alapított rend rohamosan terjeszkedett. Szegénységük dacára a tudományokat művelték és a művészetek terén is kiváló jeleseik voltak. Szigorú szegénységi szabályaik miatt később több ágra szakadt a rend, amelyek közt az irányítók a szabályt megtartók (observantes) lettek a XVI. század elejétől. A ferences rend Magyarországon 1229-ben telepedett meg és 1238-ban már külön magyarországi rendtartomány működött. 1300 körül negyven kolostort számlált a rend az országban, de térhódításuk különösen a török hódoltság időszakában vált erőteljessé. Ugyanis a törökök megtűrték a szegény, sőt aszkétikus, a mohamedán dervisek életmódjához hasonló kolduló rend tagjait. A szalvatóriánus csoport tartományában Gyöngyösön és Szegeden folyamatosan működtek kolostorok a XV. és XVI. században is. A XVII. században ezekhez kapcsolódott még két rendház, Kecskeméten és Baján. Kecskeméten a XVII. század első felében többnyire nem működött katolikus plébános, amelynek oka a lakosság protestáns hitre való áttérése, illetve a törökök részéről állandósuló nyomás lehetett.

2 A kecskeméti katolikusok az egyházmegyétől, majd a nagyszombati jezsuitáktól kértek plébánost, de támogatást egyik helyről sem kaptak. Ezután a katolikus tanács a ferencesektől kért segítséget, akik 1644-ben megtelepedtek a városban és elvállalták a plébániai teen1. KARÁCSONYI János: 1922-1924. — SZABÓ György Küsz: 1921. 2. HORNYIK János: 1860-1866. — FENYVESI László: 1989.