Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)

SZÖVEGRÉSZLETEK A HISTORIA DOMUSBÓL - III. A kolduló ferencesek kolostorának működése (1772-1820)

nagy szerencsétlenség: kitört a tűz a város felső részén, a görögteme­tőnél és onnan elterjedve néhány órán belül a tűzvész elpusztított 419 házat, 7 malmot, 2 kaszárnyát. Megsemmisült a városháza és a plébánia minden épületével együtt. Elpusztította a tűz magát a plébániatemplomot, egy tornyával, a rendház templomát, a sütőház­tól a házakat a város széléig a „Mezef-nek mondott kapuig. Láthat­tad olvasó az akkori szörnyű ítéletet, az emberek menekülését. Hallhattad a csecsemők jajgatását, az asszonyok sírását, a terhesek nyögését, akik válogatás nélkül az árkokban, vagy a szőlőkben rejtőztek el. De mást nem lehetett tenni addig, amig az igen heves szél fujt. így ezer lépés hosszan és még azon túl is alig maradt meg ház. A tűz keletkezési helye ismeretlen, de az igaz, hogy az első házban (amely elpusztult) két felserdült lány az anyjával együtt bentégett, az anyjuk karjában. Több asszony szenvedett így. Mielőtt a rendházunk temploma tüzet fogott, az atyák és a testvérek szem­beszálltak a tűzzel. Mentették a fáradt atyák az értékeket, így a levéltárat és a fontosabb dolgokat. Ez a szörnyű tűz fél kilenctől reggel négy óráig tartott. A végére a tanácsból 11 tanácsnok elveszí­tette a házát. Olyan erős volt a túz, hogy a világosságát látni lehetett Budán, Pesten, Jászberényben, Gyöngyösön és más helyeken, vala­mint a Tisza partján. Ezeken a helyeken többen felismerték csodál­kozva a templomunkat amint a teteje tüzet fogott. Lehetett látni a cserepeket, amint a tűz elérte őket, az ereszt, ahol a rézcsatorna van mindkét oldalon. Amig a plébániatemplom tornya le nem dőlt, a hatalmas tűz perzselt. Megmaradt — Istennek hála — a torony a harangokkal és ami a templomban vasból készült. A plébániatemp­lom tornyában minden harang elpusztult. Közte a „Miklósinak nevezett nagyharang, amely a miénk volt addig, ameddig a plébánia igazgatását végeztük: Szinte a szemünk előtt működött a régi ösz­szeírásokban is szereplő nagyharang. A 24 mázsás harang 125 évet szolgált szép csengéssel, amit most elvesztett és újjal kell pótolni. Ezt a harangot és egyben a tornyot mindenki nagyon megsiratta. Lehetett látni ahogy a tűz elpusztította a plébániát és más épületeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom