Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)

A térképre pillantva jól látszik, hogy az útvonal összeáll itását kizárólag a falvak földrajzi fekvése determinálta. Ily módon minden érintett községet számbavettek, s a lehető legrövidebb útvonalat határozták meg. A terv készitői — az időbeli egybeesés miatt — nem vehették figyelembe a menekülteknek azt az újabb hullámát, akik az év első heteiben jugoszláv területről érkeztek. Ezek a német anyanyelvű, de jugoszláv állampolgárságú személyek a magyar hatóságoknál történt jelentkezésekkor elmondták, hogy ez ideig munkatáborokban dolgoztak, de most a táborban közhírré tették: "...akik Magyarországra akarnak átkerülni, szedjék össze holmijaikat és sorakozzanak fel estére a tábor kijáratánál. A jelentkezőket a jugoszláv határőrség kísérte a magyar határig, ahol azután szabadon bocsátották őket." Az utóbbi hónapokban ily módon Magyarországra került családok száma csak Bács-Bodrog vármegyében is több mint 350 volt, akik minden munkaalkalmat és lehetőséget elvettek a községbe betelepítettektől. ők olcsóbb napszámbérért, legtöbbször csak élelemért is hajlandók voltak dolgozni. A tervvel ellentétben 1947. augusztus 21—23. között a kitelepítéseket azokban a községekben hajtották végre,ahol már 1946 nyarán—őszén megtörtént annak teljes előkészítése — Gsávoly, Felsőszentiván —, csak végrehajtására nem került sor. Ezekben a községekben a kitelepítési eljárásokat teljes egészében lefolytatták, az előző évben megtörtént a névjegyzékek összeállítása, a mentesítések elbírálása, a vagyonleltarak elkészítése is. S ugyanígy volt ez a községek másik részében is, /Gara, Vaskút, Bácsbokod, Bácsborsod/ ahonnan 1946 nyarán—őszén részben már megtörtént a kitelepítés, de befejezésére csak ekkor, egy év múlva került sor. 1947 tavaszán további megpróbáltatásokat jelentett a Hajósról és Császártöltésről Csataljára összeköltöztetett 194 sváb elhelyezése és számukra munkalehetőség biztosítása. Hasonló gondokkal küzdött Gara is, ahová Hartáról vittek át svábokat, holott a község összeköltöztetett német lakossága is kitelepítését várta még. Felsőszentivánról, Nemesnád— udvarról ugyancsak Garára került átköltöztetésre 120 német nemzetiségű személy. Felsőszentivánon nem kis gondot okozott, hogy a kitelepülök felesleges élelmiszereit a kitelepítő szervek már kezdetben elszállították, arra számítva, hogy a személyek elszállítása is néhány napon belül megtörténik. így valamennyi kitelepítésre kötelezett ellátatlanként élt a községben. Újabb felbolydulást okozott, hogy 1946. decemberében, a községben korábban működő IV. számú Kitelepítő Osztag munkáját a III. számú Bizottság teljesen átvizsgálta, s a mentesítésről is újra határozott, ám semmiféle névjegyzéket nem adtak át a községi elöljáróságnak. Csupán annyit közöltek: a ki—