Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)
kálás során ilyen szép eredmény." Kétségtelen, hogy ezekben a jelentésekben a telepesek beilleszkedéséről, munkamoráljáról adott jellemzés az indulatoktól — s éppen ezért talán néha túlzásoktól — sem mentes. De azoknak a kényszerítő körülményeknek a szorításában, amelyeket a jegyzők ugyancsak részleteztek, — aligha számomkérhető a községek vezetésétől egy toleráns, ugyanakkor az újonnan érkezettek beilleszkedését segítő magatai— tás. Az adott helyzetben erre egyszerűen módjuk sem lett volna. Az emberek számára adatott korábbi életterek ellehetetlenülésében a gazdasági termelésben bekövetkezett visszaesés is nagy szerepet játszott. Aggodalom és nyugtalanság érezhető hát ki a Bácsalmási járás főjegyzőjének soraiból, aki 1946 januárjában a területén lévő szőlő birtokok megmentése érdekében kért sürgős intézkedést. A háborús évek okozta károkat a permetező szerek hiánya, a nem megfelelő művelés már eddig is tovább növelte. Most a kitelepíítések elkez— dődésével az elhanyagolt területek nagysága még inkább növekedett. A telepesek részéről megnyilvánuló hozzánemértés pedig azzal fenyegetett, hogy mintegy 7200 kat. hold gyümölcsös fog elpusztulni rövid idő alatt. 11£> A kitelepítéssel kapcsolatos eddigi hírek, a kitelepítési miniszteri biztosnak a megyébe érkezésével nyertek igazán bizonyosságot. Ennek hatására a földmunkálatok — úgy a földhöz juttatások, mint a földek megművelése — ismét megtorpantak. A kitelepítéssel számoló németek a mezőgazdasági munkát abbahagyták, a székely népcsoport körében pedig - Bónis vaskúti tanító elképzelése és szervezkedése nyomán — , újra elterjedt a Dunántúlra való áttelepedés, vagy a Bácskában létrehozandó székely tömb lehetőségének a híre. Felerősödött a sváb kitelepítések gyakorlati előkészítésekor és végrehajtásakor egy, a felszabadulás óta jelen lévő törekvés is, ami ekkor erőteljesebben nemzetiségi színezetet nyert. "Mint már előbbi jelentésemben kitértem, súrlódások a pártok között csak szláv lakta községekben vannak. A szlávság nagy része a kommunista párt tagja. Azonban tevékenységét ott nem annyira kommunista eszmék kifejtésére, mint inkább nemzetiségi, mondhatni soviniszta céljai elérésére fordítja. A legutóbbi délszláv összeírások során törvényhatóságom egész területén számuk pontosan 6478 fő. Ezek közül horvát 89, bunyevác 6046, szlovén 25, szerb 318 anyanyelvű ezeknek is csak igen kis hányada vallotta magát nyíltan délszláv nemzetiségűnek, ugyanakkor pedig a községi elöljáróságokban és népi szervekben túlsúlyra törekszenek, így Bácsalmás, Gara, Katymár, Hercegszántó községekben fejtenek ki tevékenységet Jugoszláviához való csatlakozásuk éi— dekében..." — írta a vármegye szociáldemokrata alispánja 1946. május 15-én kelt jelentésében. 121
