Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)

ő érdeküknek megfelelően igyekeztek magyarázni az 1030/1945. N. E. sz. rendeletet. Annak hiányosságait, jogi hézagait pedig saját elgondolásukkal egészítették ki. A közigazgatási szervek újjáalakítására vonatkozó rendelet megjelenésekor az egyes politikai pártok csak részben működtek a megye területén. Az 1030/1945. N.E. sz. rendelet a nemzeti bizottságokra ruházta az önkorányzati szervek párt és szakszervezeti tagjainak arányszám megállapítását. A még e törvény szerint alakult képviselőtestületeknek az összetétele már sok estben nem tükrözte a pártoknak területünkön meglévő tényleges hatalmi pozícióit. így több községben folyamatosan éles vitákat váltott ki, hogy az egyes pártok hány taggal vehessenek részt a képviselőtestületben. Bács-Bodrog vármegyében a Független Kisgazda Párt rendelkezett a legnagyobb befolyással. A front elhaladását követően is ez a párt alakította meg leghamarabb helyi szervezeteit. A Baloldali Blokkba tömörült más pártok sok helyütt nem rendelkeztek helyi szervezetekkel, igy az önkormányzati testületekbe sem kerültek be tagjaik, vagy nem az általuk később követelt számban. Az 1030/1945. M.E. sz. rendeletet magyarázó belügyminiszteri utasítások az eredeti arányok megváltoztatását nem tették lehetővé, csupán arra adtak módot, hogy a később alakult pártok a képviselő testületbe 1—2 taggal képviseletet nyerjenek. Ez teljesen érthető módon, a Szociáldemokrata Pártnak, s még inkább a Kommunista Pártnak nem felelt meg. Ezek a pártok kisebb tömegbefolyással rendelkeztek ezen a területen, mint a Kisgazdapárt. A helyi politikai — társadalmi élet irányításában, alakításában azonban egyre határozottabb szerepet kívántak maguknak biztosítani. Jogilag ugyancsak rendezetlen volt a képviselő—testületekbe küldendő új tagok delegálásának ügye is. Ha egy képviselő az őt beküldő párt tagjai sorából kilépett, vagy más ok miatt szűnt meg a párttagsága, automatikusan elvesztette képviselő-testületi tagságát. De egy rendelet sem intézkedett afelől, hogy az ily módon megürült képviselőtagságra ki és hogyan küldhet tagot. A képviselőtestületek megválasztásakor legtöbb esetben az akkor már létező pártok vezetői önmagukat, vagy a befolyásuk alatt álló tagokat delegálták. A pártokon belül történt erőeltolódások hatására ezeket az embereket a párt vezetéséből és sok esetben a képviselőtestületekből is kiszorították, így a helyükre történő delegálások — jogi szabályozás híján — állandó vita tárgyát képezték nem csak a pártokon belül, de egymás között is. Különösen éles és hosszabb ideig húzódó vitákat eredményezett ez a bizonytalanság Hercegszántón, Bátmonostoron, és Bácsbokodon, ahol a "békéltető" tárgyalásokat vezető alispán közreműködését sem minden esetben fogadták el az érdekelt felek. így Herceg-